naivdiva

Időnként ráhozom a férjemre a frászt, amit persze nem dirket csinálok, de azért ő nagyon megijed.

Szombaton nagyjából annyira kiabált velem, mint Apa, amikor tízéves koromban elfelejtettem hazamenni (épp sürgős megbeszélnivalóm volt a Rékával), és végül a buszvégállomáson talált meg valamikor este.

Na szombaton nem felejtettem el hazamenni, csak kicsit tovább maradtam a Nővéremnél, viszont Mr.Simpson telefonja nálam maradt így nem tudtam értesíteni. Mire hazaértem, lent toporgott a kapuban és nagyon ideges volt, és aztán még hosszas tízperceknek kellett eltelnie, mire megbocsátott és abbahagyta a 'te nem vagy normális, már majdnem felhívtam az anyádékat' című kiabálást.

Tegnap meg a Pszichonénivel merültünk el a beszélgetésben, egy jó fél órát ráhúztunk a szokásosra, és amikor beültem a kocsiba, a hites uram azzal fogadott, hogy 'akkor most hívd föl a tesódat és mondd meg neki, hogy nem vesztél el!' Mert az ő logikája szerint csak az történhetett, hogy valamilyen okból mégsem mentem a Pszichonénihez, hanem egy kávézóban kvaterkázok Hugival, csak épp neki nem szóltam, de mivel nem Hugival kvaterkáztam, rá is jól ráhozta a frászt.

Én nem tudom mi lesz, ha a gyerekeink elkezdenek felügyelet nélkül mászkálni a városban, de azt hiszem gyorsan meg fogják tanulni, hogy nem lehet elkésni a megbeszélt időpontokhoz képest.

 

Imádom a férjemet, mondtam már?