hétfő, szeptember 29, 2008
Újabb maratoni Műintézmény-látogatás: terheléses cukor és inzulin-mizéria.
Úgy kezdődött, hogy odaértnük 8-ra és beálltunk a sor végére az épület előtt. Sajnos ilyenkor már tudni lehet, hogy másfél órára vagyunk a bejelntkezéstől, mert a tempó kb. 10 ember / 35 perc. Úgyhogy békésen álldigáltunk kint a sorstársak között, Mr. Simpson röhögtetett én meg nagyon fáztam.
Bár senki sem hőzöng ilyenkor (kb 30-an álltunk a reggeli nem túl melegben) azért érezhető a feszültség, amit ma nagyszerűen oldott egy bácsi, aki meglátva a sort, csodálkozva kérdezte, hogy 'itt mindenki a reumatológiára vár?'. Egy fiú mondta neki, hogy nem, itt valószínűleg senki nem a reumatológiára vár, majd Mr. Simpson hozzátette, hogy ha még egy kicsit állunk a hidegben, tulajdonképpen várhatunk majd a reumatológiára is.
Szóval fél 10-re bent voltam (ekkorra elzavartam Mr. Simpsont dolgozni, elég, ha egyikünk szív egész nap), és épp a 'na akkor ma hanyadik nap van' kérdésnél tartottunk a nővérrel, amikor arra jött az OrvosDoktor és lebaszott, hogy miért ilyenkor jövök inzulint nézetni, azt reggel kell. Majd tisztáztunk, hogy én reggel óta itt vagyok, csak előttem másik százan is itt voltak reggel óta, amire az volt a válasz, hogy ilyenkor szarjak a másik száz fejére és menjek be. Oké.
Tehát szúrás 1., (a bal vénám megadta magát és nem ad vért, mondjuk egy éve minden hónapban megkapja a magáét, nem csodálkozom), utána menjek szépen glükózt inni (bűvészmutatvány a klotyóban, ki lehet próbálni otthon: egy1,5 nm-es helyiségben, táskával a válladon egyik karoddal szorítod a frissen szúrt vénád, másik kezeddel bűvölöd bele a pohárba a port, majd a vizet miközben ügyelsz arra, hogy ne verd le a frissen vett véred a mosdó széléről, mert azt még le kell vinni a laborba). Na a cucc összeállt egy tömbbé a pohár alján, úgyhogy kértem a közönség segítségét, a helyi főnéni meg tökjófej volt és bevitt a személyzetis teakonyhába, ahol végre le tudtam pakolni, és szét tudtam verni a betont a pohár alján, aztán megittam a löttyöt (blöe).
Aztán leadtam a vérem majd leültem olvasni (Dextert, ha-ha) és akkor már csak kétszer egy órát kellett várni, mire levették a még két vért a megfelelő időpontokban.
Mostmár szurkálás nincs hátra az alapkörből, csak a nagyonparázokőle HSG elvileg valamikor a jövő hét végén, de pár nap múlva okosabb leszek.
Megjegyzések:
<< Főoldal
A vizsgálat és napja ugyanaz, csak a körülmények mások abban magánintézményben ahova én járok. Időpont 7.40, 7.45-kor hívtak be, mert az előző delikvens nem bírta a saját vérét. Laboros lányka elmondta, hogy mi és hogyan lesz most, majd keresett egy vénát. Szerinte nem volt az igazi, én meg sem éreztem a szúrást. Ezt követően leültem a váróban és megkaptam a lötyit (nem, nem nekem kellett összekeverni). A 2 óra várakozás alatt 3x kérdezték meg, hogy minden rendben van-e, majd ismét megszúrtak, amit szintén nem éreztem. Kint várt a kávéautomata és a süti, itt gondolnak azokra, akik laborvizsgálatra jönnek éhgyomorra. Persze az egésznek ára van, de szerintem megéri!
LB.
LB.
tessék, LB ultrafenszi Műintézménybe jár :) a legközelebbi látogatáson javasolni fogom a sütiautomatát!
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]