péntek, október 24, 2008
Na a tegnapi pereputtyos látogatás elég jól sikerült, mitöbb, történelmi volt, először volt úgy három fogásos kaja nálunk, hogy mindent én csináltam (Mr. Simpson hathatós [hethetős] közreműködésével).
Szóval volt húsleves, ezt még szerda este összedobtuk és megfőztük, a húslevesnek direkt jót tesz, ha áll egy éjszakát. Kuktával nem egy ügy, bebasztunk mindent a fazékba és adtunk alá kakaót, másfél óra alatt kész volt, nagyon finom lett. Anyósom utasításainak megfelelően tettem bele karajcsontot is a csirkealkatrészek mellé (a múltkor direkt elkértem a hentestől, amikor karajt vettem), így még finomabb lett.
Aztán volt sültcsirke, a LeendőSógorom kedvéért, aki imádja, ráadásul szülinapja is volt a héten, valamint bejelentette, hogy, ha nem sültcsirke lesz, nem hajlandó betenni a lábát a lakásba. Ezt egy kicsit túlsütöttem, mert az almatortára figyeltem abban az öt percben, ami a kritikus 'kiesik belőle a csont olyan puha', és a kérget kap a tepsi felőli oldalon' között van, de azért ehető lett.
És végül az almatorta.
Na ez szívás volt, de megérte, mert isteni lett. Egyrészt másfél kiló almát meghámozni, kimagházazni és helyes kis szeletekre vágni, az szívás. Másrészt az a linzer-szerű tészta, ami kell hozzá, az is szívás, mert először az istennek nem akar összeállni, aztán nyújtáskor törik, de nem adtam fel, és lett belőle szép torta. Ebédnél a 3/4-e fogyott el, estére egy morzsa sem maradt belőle.
Anyám azt mondta férjhez mehetek.
Szóval volt húsleves, ezt még szerda este összedobtuk és megfőztük, a húslevesnek direkt jót tesz, ha áll egy éjszakát. Kuktával nem egy ügy, bebasztunk mindent a fazékba és adtunk alá kakaót, másfél óra alatt kész volt, nagyon finom lett. Anyósom utasításainak megfelelően tettem bele karajcsontot is a csirkealkatrészek mellé (a múltkor direkt elkértem a hentestől, amikor karajt vettem), így még finomabb lett.
Aztán volt sültcsirke, a LeendőSógorom kedvéért, aki imádja, ráadásul szülinapja is volt a héten, valamint bejelentette, hogy, ha nem sültcsirke lesz, nem hajlandó betenni a lábát a lakásba. Ezt egy kicsit túlsütöttem, mert az almatortára figyeltem abban az öt percben, ami a kritikus 'kiesik belőle a csont olyan puha', és a kérget kap a tepsi felőli oldalon' között van, de azért ehető lett.
És végül az almatorta.
Na ez szívás volt, de megérte, mert isteni lett. Egyrészt másfél kiló almát meghámozni, kimagházazni és helyes kis szeletekre vágni, az szívás. Másrészt az a linzer-szerű tészta, ami kell hozzá, az is szívás, mert először az istennek nem akar összeállni, aztán nyújtáskor törik, de nem adtam fel, és lett belőle szép torta. Ebédnél a 3/4-e fogyott el, estére egy morzsa sem maradt belőle.
Anyám azt mondta férjhez mehetek.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]