naivdiva

Túl vagyok a hsg-n, hosszú poszt jön.
Előre bocsátom, hogy teljesen feleslegesen vettem papucsot és hálóinget, bár ez így utólag mindegy is.

Szóval 10-re mentünk, pontosan mint a halál és én kábé olyan sápadtan is, mint a halál, mit szépítsük, be voltam szarva csontig, leginkább arra figyeltem, hogy időnként levegőt is vegyek.
Aztán tízkor kiderült, hogy megkavarták a röntgenes beosztást, úgyhogy fél 1-kor lesz a vizsgálat, de ne menjünk sehova, mert lehet, hogy mégis előbb lesz. Úgyhogy letáboroztunk kint, Mr. Simpson elment újságért, meg ennivalóért, mert csontbeszarva nem reggeliztem.

A nézelődésre rendelkezésre álló másfél óra alatt meghatódtam, hogy szinte minden nővel ott van a pasija / férje, csodálkoztam, hogy vég nélkül ömlik be a meddő nők hada az ajtón, egyszer majdnem elaludtam, de többnyire nagyon izgultam.

Fél 12-kor megjelent a főnővér, hogy 'akkor két háesgés jöjjön be délben a tablettáért, aztán átvisszük őket'. Oké. 12-kor bementem a tablettáért (mint utóbb kiderült, fájdalomcsillapító volt), aztán kerestük egy ideig a másik 'háesgést', aztán jött egy nagyon kedves nővér, aki a múltkor a véremet vette, hogy akkor indulás. Mr. Simpson egy másodpercre sem tévesztett szem elől, ott jött szigorúan mellettem, de aztán volt egy ajtó, ahova már nem jöhetett be, úgyhogy a másik lánnyal ketten mentünk, én dobtam még egy 'ugye minden rendben lesz'?-t a férjem felé és függöny.

Nem mondom, hogy nem remegett a kezem vetkőzés közben, de ott még bátor voltam, vagyis inkább elszánt. Amikor felfeküdtem az asztalra (semmi nőgyógyászati tárogató, klasszik röntgen asztal) akkor gyáva voltam, és remegtem mint a kocsonya, de ott már mögöttem volt a point of no return.

A doki (nem az OrvosDoktor, hanem valami hsg specialista) nagyon rendes volt, és minden mozdulat előtt elmondta, hogy most ez lesz meg az lesz, én pedig markoltam a térdem és végig arra gondoltam, hogy laza vagyok, és segítek, neki is meg magamnak is, és nagy levegőket veszek és laza vagyok, laza vagyok, laza vagyok.
A Nagyonaranyos Nővér végig a fejemnél állt, és fogta a kezem és duruzsolt a fülembe, azt hiszem néhány tíz évig még hálás leszek neki ezért.

A konkrétan kurvaszar három másodpercig tartott (gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább) amikor egy fogóval megfogta a méhszájat. Na az olyan, mintha jól belédcsípnének belül, egy olyan helyen, amiről azt sem tudod, hogy van, de leginkább tényleg egy hirtelen, brutális és gyorsan múló menstruációs görcshöz hasonlít. A kanült nem éreztem, amikor feltötöttek a kontrasztanyaggal azt éreztem, de csak, hogy feszít a hasam, és szép nagy levegőkkel, meg a lazítással azon is úrrá lehetett lenni. Aztán jött a röntges és jól lefotózott mindent, a végén már lestem is és láttam, ahogy a jobb petevezetőből távozik a kontrasztanyag a hasüregembe.

Végül kiszedték belőlem a csöveket és akkor megint elkezdtem remegni, és valahogy még lemásztam az asztalról és kimásztam az öltözőbe, és felöltöztem, és kirohantam Mr. Simpsonhoz és kitört belőlem a zokogás, és kurvajólesett kiadni a feszültséget, és, hogy túl vagyok rajta, és tökjól csináltam, és végre megvan ez is, és talán tovább léphetünk.

A leleteket az OrvosDoktor maga akarta ideadni, úgyhogy ő mondta meg, hogy bent is minden rendben, de nem akart háromperces leletek alapján kezelésin tervet felállítani, szóval egy hét múlva konzultálunk hogy hogyan tovább.