csütörtök, október 16, 2008
Zorka tegnap nagyon durván kihúzta a gyufát, de sajnos nem tudtam megverni, pedig hosszú hónapok óta először lett volna igazán okom is rá.
Mr. Simpsonra rájött a kreatív segíthetnék, és amíg én a Pszichonéninél voltam, bevásárolt, aztán otthon nekiállt hidegtálat rittyenteni (az nem úgy van, hogy kibasszuk a tányérra a marhapárizsit, azt' szevasz). Amíg elfordult paradicsomot mosni, a nagyobbik idióta macskánk felpattant a pultra, kiválasztott egy karika száraz gyulait, és vitte is.
Ahhoz persze túl lomha és zsíros dög, hogy az akciót feltűnés nélkül végrehajthatta volna, és egy pillanatig hezitált is, hogy meneküljön vagy zabáljon, de aztán a menekülve zabálás mellett döntött, és a cuccal a szájában beinalt a gyerekszobába az ágy alá. Úgyhogy csak ordítani tudtam vele, megverni nem sikerült, pedig kellett volna, de lusta voltam elővenni a partvist és azzal nyúlkálni utána az ágy alá, utólag meg mindegy, úgyse érti.
Mr. Simpsonra rájött a kreatív segíthetnék, és amíg én a Pszichonéninél voltam, bevásárolt, aztán otthon nekiállt hidegtálat rittyenteni (az nem úgy van, hogy kibasszuk a tányérra a marhapárizsit, azt' szevasz). Amíg elfordult paradicsomot mosni, a nagyobbik idióta macskánk felpattant a pultra, kiválasztott egy karika száraz gyulait, és vitte is.
Ahhoz persze túl lomha és zsíros dög, hogy az akciót feltűnés nélkül végrehajthatta volna, és egy pillanatig hezitált is, hogy meneküljön vagy zabáljon, de aztán a menekülve zabálás mellett döntött, és a cuccal a szájában beinalt a gyerekszobába az ágy alá. Úgyhogy csak ordítani tudtam vele, megverni nem sikerült, pedig kellett volna, de lusta voltam elővenni a partvist és azzal nyúlkálni utána az ágy alá, utólag meg mindegy, úgyse érti.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]