naivdiva

Hű, csapkodnak a villámok, Fiúk 1. tegnap leordította a hajamat, jól ki is készültem, egész nap azon pörögtem, hogy milyen igazságtalan az élet és bánatomban tiramisut rendeltem, pedig attól csak a seggem nő.
Nem tudom, Fiúk 1. eleve elég impulzív alkat, nehéz kitalálni, hogy épp pontosan mi baja van, azon kívül, hogy valóban elbasztam valamit, de semmi olyat, amit 5 perces munkával ne lehetne korrigálni. Nyilván sokat segítene a helyzeten, ha Fiúk 2. nem egyszerre akarná az összes könyvünket nyomdába adni, ráadásul két héttel azelőtt, ahogy a rendes timing szerint kellene,vagy legalább értesített volna előre, hogy ez lesz, és akkor én is fel tudok készülni, de ugye nekem az a feladatom, hogy megoldjam az ilyen helyzeteket.
Persze valahogy mindig egyszerre őrülnek meg (gondolom, hogy kicsit egymást is őrjítik, de ilyen mélyen nem látok bele a szimbiózisba, amiben élnek), és most rátesz egy lapáttal, hogy hulla fáradt vagyok az egész évi melótól, és a Műintézményi látogatások is leszívtak azért rólam egy jó adag naftát.

Most kicsit aggódom, hogy mi lesz ennek a vége, remélem kicsit megnyugszik mindenki, beleértve magamat is, mert utálok egy hisztifelhő közepén dolgozni.