naivdiva

Én nem tudom, mi van velem, de olyan vagyok, mint akit agyonvertek (nem, nem vagyok terhes).
Mondjuk tudtam tegnap este, hogy meglesz a böjtje a késői fekvésnek, de azért az mégiscsak nem normális, hogy, ha 11 után kerülök ágyba, másnap nem bírok felkelni.

Egyébként nagyon jó estém volt, mert voltunk a Zeneakadémián M.-ékkel, ugyanis van FesztiválZenekar bérletünk. Irtó jó volt komolyzenét hallgatni, annyira másmilyen élmény, mint bármi más. Ráadásul engem az összes ilyen kispolgári dologgal le lehet nyűgözni, mindig tiszta felnőttnek érzem magam, amikor koncertre, vagy színházba, vagy operába vagy balettre megyek (karácsonykor például megyünk Anyával és a Nagyanyámmal a Diótörőte állítólag, na azt is nagyon várom, epdig legalább tízszer láttam már).
Nagyon szép darabokat játszottak (Mozart D-dúr szimfónia, Respighi Gregorián hegedűverseny, Hydn B-dúr szimfónia), mondjuk a Respighi nekem kicsit nehéz volt, de nem voltam koncerten vagy 5 éve, vagy mégtöbb.

Szóval a művelődés miatt nagyon későb feküdtem le (kb. 23.15), és kész, ma reggel végem volt, egyszerűen nem bírtam felkelni, de az igazság az, hogy tegnap is alig bírtam felkelni és gondolom holnap is alig bírok majd felkelni. Valahogy kondicionálni kellene a tudatomat, hogy fel kell kelni reggelente, mert ez így nem lesz jó, még most is alszom tulajdonképpen.