szerda, november 12, 2008

Tegnap este sültcsirke volt vacsorára, és bár évek óta nem hagyok elöl kaját, azt azért meg akartam várni, mire kihül annyira, hogy frigóba lehessen tenni. Tettem az edény tetejére tányért, ismerem őzorkaságát, nem tud ellenállni semminek, ami ehető, a kicsi meg ugye rögtön benne van minden hülyeségben.
Egyszercsak fura zaj a konyhából, de gondoltam magamban, a tányért csak nem ügyeskedte le. Azért kimentem.
Ezek ketten ott ültek a konyhapulton és tele pofával sültcsirkét zabáltak. Hirtelen hatalmas logisztikai problémával kerültem szembe, mert nem lehet két macskát egyszerre hatékonyan üldözni, úgyhogy a zsírosseggű kapta, különben is ő az értelmi szerző (ha kajáról van szó, ha bármi másról, akkor Szofi a kreatív).
És becsszóra nem éheztetem őket, fél órával az eset előtt kaptak vacsorát, viszont fogalmam sincs, mit csinálhatnék. Sajnos a nagyobbik macskánk annyira ostoba, hogy nem tanul semmiből (szerintem simán nincs elég memóriája), évek óta reménytelen küzdelem a nevelése és öt perccel az ilyen botrányok után dorombolva jön az ölembe.

Megjegyzések:
:DD
 
hű, azért én tegnap nem röhögtem, nagyon pipa voltam rájuk... :)
 
én se röhögök amikor a szenya macska a ruháimon hempereg :) neki az a szenvedélye sajnos :/
 
Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]