naivdiva

Helyzetjelentés a konyhából:
Reggel megsütöttem a mézest, sikerült nem elbasznom, nagyon finom lett, Mr. Simpson is lemeózta (azóta is iszonyú lelkes, hogy frissen sült mézeskalács-illatra ébredt). Nekem kicsit sok bele az egy citrom reszelt héja, jövőre a fele megy bele, de így is jó. A tésztát tegnap este csináltam meg, jó nagy szívás volt a cukrot a vajban meg a mézben felolvasztani, úgy, hogy közben ne égjen oda, asszem kábé 35 percig kevergettem. És nem volt itthon őrölt szegfűvszeg, csak egész, de azt megoldottam az új botmixer-aprító segítségével, és nagyon büszke voltam magamra.

A bejgli úgy áll, hogy kész a töltelék, ízre és állagra oké, mondjuk a citromhéj az utolsó utáni pillanatban jutott eszembe, de úgyis sül még, szóval szerintem nem lesz baj. A tészta is kész, most épp piheni az egy óráját. Tök olyan, mint amikor Anya csinálja, szép, ruganyos, sárga tészta. Ami miatt izgulok, az a nyújtás-töltés-feltekerés, még sosem csináltam ilyen feltekerős dolgot, ráadásul szorosan kell, hogy ne repedjen meg sütés közben, úgyhogy drukkoljatok.

És hozzátenném, hogy annyira home made organik bejglink lesz, hogy Mr. Simpson tegnap nagyjából 1,5 órán át törte hozzá a diót, (amit Fiúk 1-től hoztunk, a kertjükben három diófa van, könyörögtek ősszel, hogy hozzunk el egy zsáknyit) aztán önkezével darálta le, Anyósom diódarálóján. Itt jegyezném meg, hogy a Karácsony nagyszerű alkalom arra, hogy belássuk: a konyhai eszköztár bővítése soha nem ér véget, mondjuk a diódaráló valahol a végtelenben lesz aktuális, főleg így, hogy van belőle egy a családban.