naivdiva

Naakkor élménybeszámoló a gyerekgyártósorról.
Nem ment valami gyorsan a nap, ugye délutánra kellett befáradni. Mr. Simpson hajnalban elviharzott, hogy leadja a hozzájárulását, utána elég felháborodva hívott, hogy egy rendes pornóújság sem volt, mindből kitépték már a pucér néniket, ráadásul rá akarták venni (a nővérek, nem a kitépett pucér nénik), hogy őrizetlenül hagyja ott az anyagot, de nem hagyta magát, és keresett egy nővért, nehogymár még a végén elcseréljék őket.

Én itthon pótcselekedtem egész délelőtt, rendbe vágtam a konyhát meg a nappalit, aztán szerencsére felhívtam Anyát, aki idejött, és szórakoztatott, végül elindultam. Most nem volt semmi üljön le és majd szólítjuk, hanem egyből tessék jelentkezni a főnővérnél (a főnővér egy nagyon jófej, karakán csaj, én nagyon bírom, már a hsg előtt is találkoztunk), szóval a főnővér elirányított minket egy kórterembe, ahol már voltak ketten, az egyik lány már utána és feküdt, egy másik előtte és sírt, utóbb kiderült, hogy neki ez volt a harmadik inszem, egyébként meg én sem álltam messze a bőgéstől, mostanában így jön ki rajtam a feszültség.

A főnővéri utasításnak megfelelően átöltöztem, és leültem az egyik szabad ágyra. Mr. Simpson próbált szórakoztatni, ne mondjátok meg neki, de fogalmam sincs, mivel, az biztos, hogy be nem állt a szája (suttogva, ugye nem akartuk a másik lányokat zavarni) és szorongatta a kezem. Aztán jött egy asszisztens, hogy akkor menés. Még kellett kicsit ácsingózni a Transfer II. ajtó előtt, aztán szólítottak, Mr. Simpsonnal megint nem mondtunk semmit (csak a történelmi hűség kedvéért) hanem jól egymásra néztünk és bementem.

'Bugyi a köntös zsebébe, és vegye le a papucsot, zokni maradhat' és mehettem is a kengyelvasba. (Fiúk elkapcsolhatnak). Életemben nem feszítettek így szét, már nem bírtam hova rakni a lábam és még mindig ment a 'lejjebb a feneket, még lejjebb!', ha humoromnál vagyok, biztos szóltam volna, hogy nem az artistaképzőből jövök, de nem voltam humoromnál. Aztán jött az OrvosDoktor, mindenféle furcsa eszközökkel, és nekiállt. A jedikard segedelmével megállapította, hogy volt tüszőrepedés, aztán felsorolták a fiúk adatait (fogalmam sincs, arra emlékszem, hogy a duplájára turbózták a valamilyüket) aztán tényleg nekiállt. A kacsa nem volt szar, sosem voltunk rosszban, bár tudom, hogy van aki azt sem bírja, és igazából az egészet meg lehetett volna úszni különösebb kellemetlenségek nélkül, de akkor az OrvosDoktor azt mondta, hogy 'nem jutok át, ki kell támasztani' és akkor már tudtam, hogy ez nem lesz vicces.

Utóbb az OrvosDoktor felvilágosított, hogy az inszeminációk 40 százaléka azért sikertelen, mert nem jut át a katéter a belső méhszájon, milyen szerencse, hogy ezt ő tudja (ezt már én mondom).
Bizony, jött régi haverom, a méhszájfogó, és akkor megint az a csípés belül, mondjuk most legalább már tudtam, mire számítsak, és az OrvosDoktor azt mondta, hogy 'így se jó' és pont mire beparáztam volna, hogy ezek most itt, helyben fel fognak nyitni, egy 'de, hopp, megvan, bent vagyok'. Az egész egyébként nem tartott tovább 5 percnél, csak ma ilyen részletes elbeszélő kedvemben vagyok. Miután kihúztak belőlem minden idegen testet, megdönöttek az asztallal együtt, hogy a fejembe szálljon a vér, az asszitens még az arcomba mondta, hogy, ha neadjisten ez nem sikerült, legközelebb mindenképp szóljak, hogy csak feltárssal és nemtudommivel ment (ha megölnek sem tudom, mi volt a másik szó) és azzal a lendülettel otthagytak.

Na és akkor bőgtem. Gondolom ez nem normális, mert az asszisztens eléggé aggódva kérdezte, hogy jól vagyok-e, viszont amikor mondtam neki, hogy persze, csak ilyen hülyén vagyok bekötve, hogy, ha kienged a feszültség, akkor bőgök, megnyugodott és hozott nekem papírzsepit. Aztán 5 perc múlva lehámoztak az asztalról és mehettem a hites uram karjaiba bőgni. A kórteremben még kellett feküdni 10 percet és szarfej voltam és egyedül akartam lenni, úgyhogy elzavartam Mr. Simpsont vízért, és bedugtam a fülembe a Szalóki Ágitól a Hej te micit, és átengedtem magamon a zenét, meg a saját külön bejáratú aranyszínű enegriáimat (ez olyan, amiről régóta tudom, hogy van, és használni is szoktam, főleg a férjem fejfájásainak elmulasztsára, de mostanában előtör belőlem a pszichonénis meditációk alatt, tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha megőrültem volna, de nem).

Végül kaptunk zárót az OrvosDoktortól, meg receptet progeszteronkúpra, és hazajöttünk. 29-én reggel kell vinni első pisit, és megmondják, hogy terhes vagyok-e, bár gondolom, addigra sejteni fogom, hogy mi az ábra.