kedd, december 09, 2008
Nahát akkor kérem szépen felpörögnek az események.
Ma bementem a Műintézménybe, azzal, hogy megnézzük mit nőtt bennem az elmúlt pár napban. Az utolsó instrukció ugye úgy hangzott, hogy szúrjam magam szépen, meglátjuk, mire jutunk, aztán, ha kell, még szurkálunk egy kicsit.
Szóval bementem, vártam egy bő órát, aztán bár fent is ültem, lábammal a kengyelvasban. Az OrvosDoktor nézelődik, a méhem teljesen szép, meg van vastagodva ahogy kell, nézünk balra, tádám: csodálatos, érett tüsző 1 db, jó még egy kicsit nőhet, nézünk jobbra, na ott nincs semmi. (Meglepve nem volt senki, egyrészt amúgy is abaloldal jön, másrészt az fáj 3 napja, mintha combtövön rúgtak volna.)
Oké, jedikard eltávozik, az OrvosDoktor mélyen a szemembe néz, és azt mondja:
- Akkor most kap még 50 Puregont (tüszőnövesztő hasbaszurandó), este pontban 8-kor adják be a tüszőrepesztőt, és akkor csütörtökön jöjjön be az inszeminációra.
He???
Én itt tisztára abban a tudatban voltam, hogy még egy hétig növesztem ezt a kistojást. De az OrvosDoktor azt mondja, nem kell tovább növeszteni, olyan jók vagyunk, hogy ez itt kérem szépen egy hét alatt ideális méretűre nőtt, úgyhogy csütörtök reggel Mr. Simpson leadja a fiúkat, délután meg szépen kisuvickolva bemutatják őket egymásnak.
Ezután már csak szereznem kellett valakit, aki belémnyomja az 50 Puregont, ami elég idegesítő volt, tekintve, hogy ezt egy hétig magamnak csináltam, és amikor már 15 perce dekkoltam a nővérszoba előt, komolyan megfordult a fejemnben, hogy kimegyek a klotyóba a kis tollammal, és elintézem, de nem volt nálam fertőtlenítő spré. Aztán, amikor előkerült hiába mondtam a nővérnek, hogy ne szarozzunk, beadom magamnak, ha magamra hagy 2 percre, kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, majd ő, hát jól belém is döfte, most is fáj a helye, ebből is látszik, hogy az ember mégiscsak magával szemben a legempatikusabb.
Szóval a helyezet jelen állása szerint Karácsonyra gyerekkezdemény nőhet a hasamba, úgyhogy kedves Jézuska, Mikulás és az összes aprószentek nem kérek én semmit, nem vágyam egy plazmatévé, sőt, konyhai szerkentyűket sem kérek, csak egy jól sikerült randit, és becsszóra egész hátralévő életemben jógyerek leszek.
Ma bementem a Műintézménybe, azzal, hogy megnézzük mit nőtt bennem az elmúlt pár napban. Az utolsó instrukció ugye úgy hangzott, hogy szúrjam magam szépen, meglátjuk, mire jutunk, aztán, ha kell, még szurkálunk egy kicsit.
Szóval bementem, vártam egy bő órát, aztán bár fent is ültem, lábammal a kengyelvasban. Az OrvosDoktor nézelődik, a méhem teljesen szép, meg van vastagodva ahogy kell, nézünk balra, tádám: csodálatos, érett tüsző 1 db, jó még egy kicsit nőhet, nézünk jobbra, na ott nincs semmi. (Meglepve nem volt senki, egyrészt amúgy is abaloldal jön, másrészt az fáj 3 napja, mintha combtövön rúgtak volna.)
Oké, jedikard eltávozik, az OrvosDoktor mélyen a szemembe néz, és azt mondja:
- Akkor most kap még 50 Puregont (tüszőnövesztő hasbaszurandó), este pontban 8-kor adják be a tüszőrepesztőt, és akkor csütörtökön jöjjön be az inszeminációra.
He???
Én itt tisztára abban a tudatban voltam, hogy még egy hétig növesztem ezt a kistojást. De az OrvosDoktor azt mondja, nem kell tovább növeszteni, olyan jók vagyunk, hogy ez itt kérem szépen egy hét alatt ideális méretűre nőtt, úgyhogy csütörtök reggel Mr. Simpson leadja a fiúkat, délután meg szépen kisuvickolva bemutatják őket egymásnak.
Ezután már csak szereznem kellett valakit, aki belémnyomja az 50 Puregont, ami elég idegesítő volt, tekintve, hogy ezt egy hétig magamnak csináltam, és amikor már 15 perce dekkoltam a nővérszoba előt, komolyan megfordult a fejemnben, hogy kimegyek a klotyóba a kis tollammal, és elintézem, de nem volt nálam fertőtlenítő spré. Aztán, amikor előkerült hiába mondtam a nővérnek, hogy ne szarozzunk, beadom magamnak, ha magamra hagy 2 percre, kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, majd ő, hát jól belém is döfte, most is fáj a helye, ebből is látszik, hogy az ember mégiscsak magával szemben a legempatikusabb.
Szóval a helyezet jelen állása szerint Karácsonyra gyerekkezdemény nőhet a hasamba, úgyhogy kedves Jézuska, Mikulás és az összes aprószentek nem kérek én semmit, nem vágyam egy plazmatévé, sőt, konyhai szerkentyűket sem kérek, csak egy jól sikerült randit, és becsszóra egész hátralévő életemben jógyerek leszek.
// bejegyezte: naiv @ 2:29 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]