naivdiva

Nem hozott a Jézuska gyereket nekünk, mondjuk amúgy sem hittem a Jézuskában.
Őszintén szólva már egy ideje sejtettem, hogy nem lettem terhes, ugyanúgy bedurrantak a melleim, ahogy szoktak, aztán ugyanúgy el is múlt, ahogy szokott, ésazért én úgy képzelem, hogy valami különbség csak lesz, ha egyszer beakad a baba.

Egyébként meglepően jól bírtam a várakozást, (mert persze a remény hal meg utoljára) csak az utolsó pár nap volt pokol, amikor elvileg már meg kellett volna jönnie, de ugye tömtem magam progeszteronnal, amitől az istennek nem bírt. Kurvasokat görcsölt a hasam, ami állítólag lehet a terhesség jele is, úgyhogy nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mifasz van. A testem elég hülyén reagált, volt, hogy az egész medencémben külön-külön éreztem az ereket kábé, mert ő ugye ott tartott, hogy akkor most menstruálunk, de közben a plusz hormon tartotta vállal az ajtót, na az nem volt vicces.

Aztán tegnap csináltam egy tesztet, ami jól negatív lett (nem a kórházban akartam megtudni, hogy mi van és nem is tartott tovább a türelmem) és jól ki is bőgtem magam. Délutánra összeszedtem magam, azt hiszem van valami titkos bugyor az agyamban, ahova pakolom újabban a szomorúságot, persze a Pszichonéni majd jól letol, de most így könnyebb, rábaszom az ajtót, szevasz.
Ma bevándoroltunk a Műintézménybe (baszki, nem tudom, hogy fogok felkelni, amikor megint dolgozni kell, majd' meghaltam fél hétkor), kiálltuk a kilométeres sort, a táskámban a reggeli pisi, csini kis pesztós üvegben, közben a férjem majdnem megvert két csajt, akik előttünk álltak a sorban és teli hangerőn örömködtek a friss terhességük felett, de mondtam neki, hogy, ha egyszer terhes leszek én sem leszek jobb fej, még az is lehet, hogy kiplakátolom az Oktogonon, úgyhogy végül mégsem verte meg őket. Aztán leadtam a pisit a leborban.

Az OrvosDoktor szabadságon van, úgyhogy a legnagyobb paránk az volt, hogy ki kell hagyni egy hónapot, mert nem lesz, aki felírja a hasbaszurandókat. Szerencsére megoldották a helyettesítést, egy másik dokihoz kellett menni, ő mondta az arcomba, hogy nincs terhesség, miközben fel is tessékelt a tárogatóba, (itt jegyezném meg, hogy gátlástalan picsa lettem és gond nélkül tárom szét a lábam bármilyen vadidegen előtt) mert meg kellett néznie, hogy nem lettek-e cisztáim a plusz hormonoktól aztán megkérdezte, hogy neki akarunk-e szaladni a következő körnek, és mivel neki akarunk szaladni, és nem lettek cisztáim, felírta a szurikat. Ha megint olyan gyorsan növesztek petét mint a múltkor, jövő héten megint mehetek, hogy megcsípkedjenek a méhszájfogóval.
Na így állunk.

Egyébként iszonyú sokan voltak, mindenkit mára hívtak be, akinek a múlt héten kellett volna mennie, ráadásul egy orvos volt csak, úgyhogy kb. 10 percet üldögéltem puciseggel az öltözőben (vetkőzőben), na az sem volt vicces, ráadásul szegény Mr. Simpson elkezdett reménykedni, mert mi a fasz tarthat 20 perig azon, hogy nem vagyok terhes és megírnak 2 receptet.
Ő egyébként most tart ott kb. lelkileg mint én egy bő fél éve, nem jó látni, ahogy teljes erőből reménykedik, meg győzködi magát akkor is, amikor már egyértelműen nincs miben reménykedni, de ő azért nem sír úton-útfélen, mint én egy bő fél éve és amúgy is férfimódra kezeli a helyzetet, és tulajdonképpen lehet, hogy jó is, hogy valamelyikünk aktuálisan mindig reménykedik..

Szóval ez van, bocs, a velünk izgulóktól, hogy nem tájékoztattam eddig, de ezután sem fogok 'szerintem nem vagyok terhes' posztokat írni, ha van valami, úgyis szólok. Holnapután elkezdem hasbaszúrni magam, megint pörögni fognak az események, de már nem lesz olyan szórakoztató, mint elsőre. Drukkolni továbbra is lehet.

Viszont szilveszterkor picsarészeg leszek, azt most megígérem.