szerda, december 10, 2008

Nem tudom, mennyire turbósodott meg az a pete a plusz 50 Puregontól, de estére nagyjából se ülni, se feküdni nem tudtam, annyira fájt a bal oldalam, kisugárzott a medencémbe meg a  combomba, meg át a jobb oldalra, úgyhogy úgy vártam a 8 órát, mint a megváltást.
Meg paráztam is, mert a tüszőrepesztő szuri szemmel láthatóan kevésbé barátságos tűvel volt ellátva, mint a toll, amivel egész héten böködtem magam.

Pontban nyolckor kivonultam a fürdőbe, előkészítettem a cuccost, és kizavartam Mr. Simpsont. Aztán szembenéztem a tűvel, vettem egy nagy levegőt és a hasamba szúrtam - ami csak a félút ugye, aztán még be kell nyomni a fecskendő tartalmát is. Amikor kész voltam, szóltam Mr. Simpsonnak, aki csak annyit válaszolt a csukott ajtón keresztül, hogy 'ha látnád hogy állunk itt hárman, nagyon röhögnél', és valóban a macskák is ott toporogtak az ajtóban, amikor kinyitottam, a férjem, pedig épp azt magyarázta nekik, hogy '... és akkor majd jön valaki, aki itt fog lakni velünk' és akkor tényleg nagyon röhögtem.

A feszülés rögtön engedett egy picit a szúrás után, mostanra egy pöttyé zsugorodott, most azon aggódom, hogy ugye nem fog ez itt a csütörtöki randi előtt felszívódni, de biztos megvan az oka a 36 órás protokollnak, és azért érzem én, hogy ott van még mindig.

A melóhelyen folytatólagos hazudozásban vagyok, mindenki úgy tudja, hogy lebetegedtem, mert nincs az a hülyeség, ami miatt kedden otthon, szerdán bent, csütörötökön otthon tudok lenni, és őszintén szólva inkább rápihenek a randira előtte-utána, mint, hogy bent legyek. Amúgy sincs bent semmi extra (lekopog), ami meg van, azt jövő hét elején el tudom intézni. Hát így.

Megjegyzések:
Hajra, mindent bele!
 
Ha tudnád, mennyire drukkolok... Giga-mega-hiperszuper drukk.
 
nagyon szorítok nektek!
 
Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]