naivdiva

Tegnap aztán egész nap kis, összegabalyodott ideggombócként pattogtam, estére javult csak valamelyest a helyzet. Azt hiszem a legszarabb az, hogy pont most volt köcsög az OrvosDoktor, amikor élesben kezdünk játszani és persze, neki is lehet szar napja, csak ugye ez olyan, hogy attól, hogy neki én voltam tegnap a százötvenedik hülye, akit elkezd hormonnal tölteni, nekem ez lesz az első inszeminációm, mitöbb, az első komoly orvosi beavatkozás életemben (leszámítva egy mandulaműtétet, de arra nem nagyon emlékszem).
Ráadásul eleve elég rossz vagyok ilyen autoriter dolgokban, sosem ment, a 'majd mások megmondják, mit kell csinálni', én mindig szerettem, hogy, ha már mások mondják meg mit kell csinálni, legalább a mások magyarázzák meg, fejtsék ki a véleményüket, én meg vitatkozhassak, de legalábbis a tények ismeretében érthessek egyet velük. Persze az egészségügy nem ez a buli, pedig annak kellene lennie, betegjogok meg miafranc, de nyilván nem én leszek, akinek a kedvéért megreformálódik az orvosi szemlélet, max. egy kis, privát balhét tudok csapni, ami be is fog következni, ha így mennek tovább a dolgok.