naivdiva

Tegnap a Pszichonénivel arról beszélgettünk (én arról beszéltem), hogy az is a nehéz ebben az egészben, hogy senkit sem ismerek, aki keresztülment hasonlón, meg, ha ismernék is, nagyon közeli barátnak kellene lennie ahhoz, hogy beszélni tudjak róla, vagy ő beszélni tudjon róla, ez ilyen intim dolog na (persze, csak a blogomon írom meg).

A Pszichonéni történetesen annak a kórháznak a pszichiátriáján dolgozik (amikor nem magánrendel), ahol a Műintézmény is van (tökvéletlen) és ismeri is az OrvosDoktort, mitöbb, az OrvosDoktor szokott hozzájuk küldeni hisztérikus meg depressziós leendő anyákat.
És azt mondja a Pszichonéni, hogy egy ideje gondolkoznak rajta az osztályon, hogy csoportot indítanak a Műintézményben, hogy legyen lehetőség megosztani a tapasztalatokat, meg félelmeket, meg gondolatokat. És tökre örülök, hogy ez a gondolat egyáltalán felvetődik, mert ugyan nem vagyok biztos benne, hogy elmennék, hogy 'Naiv vagyok, meddő', de pusztán a lehetőség is sokat segítene.
Amúgy önszerveződő formában abszolút léteznek ezek a csoportok, látom, hogy egész kis társaságok vannak, 4-5 csaj összeverődve, együtt járnak be, tudják pontosan, hogy ki melyik stációnál jár éppen, bíztatják egymást, meg persze tömik egymás fejét hülyeségekkel, de az önszerveződő női csoportok már csak ilyenek.
Szóval szerintem jó lenne, ha lenne, aki pszichésen is segít feldolgozni ezt az egészet, annak is, akinek lenne rá igénye, de nincs régi, jól bejáratott Piszconénije.