péntek, január 16, 2009
Na, tegnap megvolt a második kör.
Szerencsére nem délután kellett menni, mint legutóbb, sőt, amikor Mr. Simpson bement reggel, a 12-es időpontunkat is előrehozták 11-re, úgyhogy igazából leginkább rohanni kellett - paráztam is, hogy mit hagyok otthon a menetfelszerelésből.
Szóval 3/4 11-kor ott toporogtunk, jól bevittek a kórterembe, jól átöltöztem, aztán jól vártunk kb. 1 órát. A Karakán Főnővér kedvesen felajánlotta, hogy felvilágosít a menetről, de mondtuk neki, hogy ez a második, nem nagyon tud meglepni. Volt bent még egy lány, aki a második babáját szeretné összehozni, az első is inszemmel sikerült, elsőre. A mázlista. Amúgy teljes pangás volt, az OrvosDoktornak én voltam az egyetlen inszeminációsa tegnap, úgyhogy Mr. Simpsonnal csacsogtunk.
A várás után jött a műtősbácsi, és vitt is, szépen beszíjazott a kengyelvasba, aztán jöttek az asszisztensek és végül maga az OrvosDoktor, aki amúgy sem egy szép ember, de műtőssapkában, meg maszkban igazán vicces.
Mondtam neki, hogy a múltkor a lelkemre kötötték, hogy szóljak, hogy csak feltárással ment a dolog, (egyébként előtte szóltam a műtősbácsinak meg az asszisztenseknek is, sohasem lehet tudni, kin fog múlni alapon) ő meg megdicsért, hogy milyen szépen fejbentartottam és 'hallgassunk a paciensre!' felkiáltással előkészíttette a célszerszámokat, aztán nekilátott.
Nem tudom, hogy azért, mert nem szarakodott előtte, hogy bejusson 'simán', vagy mert már tudtam, hogy mire számítsak, vagy mert az OrvosDoktornak csoda keze és jó napja volt, de nem is éreztem, amikor megfogta a méhszájat. (Az utóbbit valószínűsíti, hogy csak nagyon picit véreztem utána, nem úgy, mint az első két ilyen bulinál.) Megint megdicsérték a fiúkat, hogy milyen szép sokan vannak, aztán kész. Most is megdöntötték alattam az asztalt, de kb. 2 perc múlva jött az asszisztens, hogy van-e ágyam a kórtermben, mert akkor inkább lehámoz, ne itt feküdjek szétterpesztve és mehettem is.
Most nem bőgtem, nem hallgattam zenét, nem flesselgettem, csak lefeküdtem bent (és amíg Mr. Simpson elment egy automatához a paraszolvenciáért majdnem elaludtam), aztán átvettük a zárót, meg a receptet a progeszteronra és kb. 1-kor otthon voltunk.
Február 2. a céldátum, az OrvosDoktor azt mondja, nem érdemes előbb tesztet csinálni, mert vizeletből a 17. nap a tuti, vérből meg ugye nem tudok tesztet csinálni otthon.
Szerencsére nem délután kellett menni, mint legutóbb, sőt, amikor Mr. Simpson bement reggel, a 12-es időpontunkat is előrehozták 11-re, úgyhogy igazából leginkább rohanni kellett - paráztam is, hogy mit hagyok otthon a menetfelszerelésből.
Szóval 3/4 11-kor ott toporogtunk, jól bevittek a kórterembe, jól átöltöztem, aztán jól vártunk kb. 1 órát. A Karakán Főnővér kedvesen felajánlotta, hogy felvilágosít a menetről, de mondtuk neki, hogy ez a második, nem nagyon tud meglepni. Volt bent még egy lány, aki a második babáját szeretné összehozni, az első is inszemmel sikerült, elsőre. A mázlista. Amúgy teljes pangás volt, az OrvosDoktornak én voltam az egyetlen inszeminációsa tegnap, úgyhogy Mr. Simpsonnal csacsogtunk.
A várás után jött a műtősbácsi, és vitt is, szépen beszíjazott a kengyelvasba, aztán jöttek az asszisztensek és végül maga az OrvosDoktor, aki amúgy sem egy szép ember, de műtőssapkában, meg maszkban igazán vicces.
Mondtam neki, hogy a múltkor a lelkemre kötötték, hogy szóljak, hogy csak feltárással ment a dolog, (egyébként előtte szóltam a műtősbácsinak meg az asszisztenseknek is, sohasem lehet tudni, kin fog múlni alapon) ő meg megdicsért, hogy milyen szépen fejbentartottam és 'hallgassunk a paciensre!' felkiáltással előkészíttette a célszerszámokat, aztán nekilátott.
Nem tudom, hogy azért, mert nem szarakodott előtte, hogy bejusson 'simán', vagy mert már tudtam, hogy mire számítsak, vagy mert az OrvosDoktornak csoda keze és jó napja volt, de nem is éreztem, amikor megfogta a méhszájat. (Az utóbbit valószínűsíti, hogy csak nagyon picit véreztem utána, nem úgy, mint az első két ilyen bulinál.) Megint megdicsérték a fiúkat, hogy milyen szép sokan vannak, aztán kész. Most is megdöntötték alattam az asztalt, de kb. 2 perc múlva jött az asszisztens, hogy van-e ágyam a kórtermben, mert akkor inkább lehámoz, ne itt feküdjek szétterpesztve és mehettem is.
Most nem bőgtem, nem hallgattam zenét, nem flesselgettem, csak lefeküdtem bent (és amíg Mr. Simpson elment egy automatához a paraszolvenciáért majdnem elaludtam), aztán átvettük a zárót, meg a receptet a progeszteronra és kb. 1-kor otthon voltunk.
Február 2. a céldátum, az OrvosDoktor azt mondja, nem érdemes előbb tesztet csinálni, mert vizeletből a 17. nap a tuti, vérből meg ugye nem tudok tesztet csinálni otthon.
// bejegyezte: naiv @ 10:46 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]