péntek, február 13, 2009
Hát kicsit elbizonytalanodtam a jóanya-jelöltségemmel kapcsolatban, tegnap ugyanis Bandinéval közösen megitattuk pálinkával a KisebbikLánygyereket. Mielőtt bárki hívná a gyámügyet, közlöm, hogy a gyerek jól van, nem kapott alkoholmérgezést, meg semmi ilyesmi, Bandiné meg én viszont kihordtunk lábon egy infarktust.
Mert a Lánygyerek szomjas lett, Bandiné meg töltött neki az ásványvizes üvegből, amit a pulton talált (jó, van rajta szalag, de ez nem minden kultúrkörben jelenti, hogy 'pálinka'), és mire az ölemben tartózkodó gyerek kezében tartott pohártól felért az orromig a jellegzetes illat, illetve kapcsoltam, hogy az a gyerek poharából jön, egy szívószálnyi már a szájában volt.
Szerencsére nem szereti a szilvapálinkát, úgyhogy köpte is ki az egészet, én meg rohantam vele a csaphoz, és addig nem is tettem le, amíg bele nem diktáltam egy nagy pohár vizet (kicsit nehéz volt remegő kézzel a szívószálat a szájában tartani).
M. állítja, hogy ettől függetlenül a jövőben is nagyon szívesen bízza ránk a gyereket, aki egyébként egy tündér, egy zokszó nem volt, hogy az anyja helyett velünk tölti a fél délutánt, mitöbb, mosolygós és bújós volt.
Egyébként szegény kölöknek nehéz délutánja volt, mert vacsora után a fejére varázsolta az apja ejtőernyős bukóját, de úgy, hogy sehogy se lehetett leszedni róla, pedig nagyon bőgött, hogy valaki szabadítsa már meg attól a szartól. M. iszonyú lélkejelenléttel addig variált, míg végül 10 perc után le tudta szedni az üvöltő gyerekről a sisakot, előtte mondjuk próbálta eltörni is, kevés sikerrel (a sisakot, nem a gyereket).
Utólag kiderült, hogy fejben mindenki azon variált, hogy mit csinálunk, ha mégsem jön le, M. azt számolgatta, hogy a Pasija mennyi idő alatt ér haza, ha riadóztatja, én meg azon gondolkoztam, hogy a.) Mr. Simpson (aki már úton volt) vajon el tudja-e törni a bukót, b.) egy ügyeleten gipszvágóval le tudják-e vágni róla.
Mindezek ellenére a KisebbikLánygyerek tökjól van, most beszéltem vele telefonon, közölte, hogy ő az, és nyihaha (felelevenítendő a tegnapi közös olvasási élményeinket).
Mert a Lánygyerek szomjas lett, Bandiné meg töltött neki az ásványvizes üvegből, amit a pulton talált (jó, van rajta szalag, de ez nem minden kultúrkörben jelenti, hogy 'pálinka'), és mire az ölemben tartózkodó gyerek kezében tartott pohártól felért az orromig a jellegzetes illat, illetve kapcsoltam, hogy az a gyerek poharából jön, egy szívószálnyi már a szájában volt.
Szerencsére nem szereti a szilvapálinkát, úgyhogy köpte is ki az egészet, én meg rohantam vele a csaphoz, és addig nem is tettem le, amíg bele nem diktáltam egy nagy pohár vizet (kicsit nehéz volt remegő kézzel a szívószálat a szájában tartani).
M. állítja, hogy ettől függetlenül a jövőben is nagyon szívesen bízza ránk a gyereket, aki egyébként egy tündér, egy zokszó nem volt, hogy az anyja helyett velünk tölti a fél délutánt, mitöbb, mosolygós és bújós volt.
Egyébként szegény kölöknek nehéz délutánja volt, mert vacsora után a fejére varázsolta az apja ejtőernyős bukóját, de úgy, hogy sehogy se lehetett leszedni róla, pedig nagyon bőgött, hogy valaki szabadítsa már meg attól a szartól. M. iszonyú lélkejelenléttel addig variált, míg végül 10 perc után le tudta szedni az üvöltő gyerekről a sisakot, előtte mondjuk próbálta eltörni is, kevés sikerrel (a sisakot, nem a gyereket).
Utólag kiderült, hogy fejben mindenki azon variált, hogy mit csinálunk, ha mégsem jön le, M. azt számolgatta, hogy a Pasija mennyi idő alatt ér haza, ha riadóztatja, én meg azon gondolkoztam, hogy a.) Mr. Simpson (aki már úton volt) vajon el tudja-e törni a bukót, b.) egy ügyeleten gipszvágóval le tudják-e vágni róla.
Mindezek ellenére a KisebbikLánygyerek tökjól van, most beszéltem vele telefonon, közölte, hogy ő az, és nyihaha (felelevenítendő a tegnapi közös olvasási élményeinket).
// bejegyezte: naiv @ 9:45 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]