hétfő, február 09, 2009
Ma több körben keseregtünk M.-mel azon, hogy milyen iszonyú állapotban van a köz, érintettük az egészségügyet, meg a friss ifjúság-kutatást (nem linkelem, a MaNcsban van zanza), pedig ez még nagyjából délelőtt volt, amikor nem volt időm belemászni az internet feneketlen bugyraiba.
Aztán délután egyre kerekebb szemmel üldögéltem a monitor előtt, és vártam, hogy valahol, bárhol a széles magyar online-birodalomban csak mond valaki valami értelmeset a veszprémben történtek kapcsán, de nem.
Nem értelmeset viszont annál többet, a polgárháborútól (aminek okai a cigányok lesznek), a minősíthetetlen személyeskedő gyűlölködésig az iwiw-en. És igazából megijedtem, hogy mennyi gyűlölet van az emberekben, és mennyire nem tesz senki semmit, nem kezd el értelmesen beszélni senki. Majd biztos lesz valami tárcaközi bizottság meg még sok rendőr, meg beígérve még sok pénz, amit ugyanúgy tökértelmetlenül fognak elkölteni, mint az eddigi pénzeket (biztos van kivétel, tisztelt neki).
És miközben kommentelők (inklúding harmincas-negyvenes anyukák) az édesapja faszát kívánják egy lány szájába, csak mert cigány, és azt meri állítani, hogy nem minden cigány gyilkos, és mert ez nyilván megoldaná az összes problémájukat, a kommentelők tizenéves gyerekeinek fogalmuk sincs, hogy mi az a demokrácia tulajdonképpen, viszont szeretnék azt csinálni, amit akarnak, lehetőleg úgy, hogy ehhez valaki más teremtse meg a feltételeket. Felnő még egy generáció, amelyik azt gondolja, hogy neki nem kell tennie a saját boldogulásáért, hogy mindenért más a felelős, vagy más a hibás, a cigányok, a zsidók, a bevándorlók, az arabok, a főnök, a munkatárs, a hülye osztályfőnök. Csak neki ne kelljen tenni, áldozatot hozni, gondolkodni.
Iszonyú elkeserítő látni, hogy merő lustaságból és butaságból és tudatlanságból kicsinálja magát egy ország, és nem hogy nekünk nem lesz könnyebb, hanem a gyerekeinknek sem. Régóta azt gondolom, hogy valami kataklizmának kellene történnie, hogy felrázza az embereket ebből a tunyulásból, de mostmár kicsit kívánom is, mert így tényleg csak a saját szarunkba fogunk belefulladni.
Aztán délután egyre kerekebb szemmel üldögéltem a monitor előtt, és vártam, hogy valahol, bárhol a széles magyar online-birodalomban csak mond valaki valami értelmeset a veszprémben történtek kapcsán, de nem.
Nem értelmeset viszont annál többet, a polgárháborútól (aminek okai a cigányok lesznek), a minősíthetetlen személyeskedő gyűlölködésig az iwiw-en. És igazából megijedtem, hogy mennyi gyűlölet van az emberekben, és mennyire nem tesz senki semmit, nem kezd el értelmesen beszélni senki. Majd biztos lesz valami tárcaközi bizottság meg még sok rendőr, meg beígérve még sok pénz, amit ugyanúgy tökértelmetlenül fognak elkölteni, mint az eddigi pénzeket (biztos van kivétel, tisztelt neki).
És miközben kommentelők (inklúding harmincas-negyvenes anyukák) az édesapja faszát kívánják egy lány szájába, csak mert cigány, és azt meri állítani, hogy nem minden cigány gyilkos, és mert ez nyilván megoldaná az összes problémájukat, a kommentelők tizenéves gyerekeinek fogalmuk sincs, hogy mi az a demokrácia tulajdonképpen, viszont szeretnék azt csinálni, amit akarnak, lehetőleg úgy, hogy ehhez valaki más teremtse meg a feltételeket. Felnő még egy generáció, amelyik azt gondolja, hogy neki nem kell tennie a saját boldogulásáért, hogy mindenért más a felelős, vagy más a hibás, a cigányok, a zsidók, a bevándorlók, az arabok, a főnök, a munkatárs, a hülye osztályfőnök. Csak neki ne kelljen tenni, áldozatot hozni, gondolkodni.
Iszonyú elkeserítő látni, hogy merő lustaságból és butaságból és tudatlanságból kicsinálja magát egy ország, és nem hogy nekünk nem lesz könnyebb, hanem a gyerekeinknek sem. Régóta azt gondolom, hogy valami kataklizmának kellene történnie, hogy felrázza az embereket ebből a tunyulásból, de mostmár kicsit kívánom is, mert így tényleg csak a saját szarunkba fogunk belefulladni.
// bejegyezte: naiv @ 4:59 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]