hétfő, február 16, 2009
Nem szabad nekem innom, azt hiszem, öreg vagyok, meg a májam is, nem bírjuk a strapát, még sosem voltam egész hétvégén másnapos. Pénteken elég tisztességesen szétcsaptuk magunkat Mr. Simpson két barátjával, annyira részeg voltam, hogy hajnali fél kettőkor ordítva követeltem, hogy azonnal menjünk tovább bulizni - a férjem pedig nyilván azt hitte, hogy elvittek az ufók, általában tízkor kezdek el nyavajogni, hogy menjünk már haza, de kapva kapott az alkalmon, és meglátogattuk a Szimplát, ahol viszont nem volt senki rajtunk kívül.
Nagyjából háromra értünk haza, szombaton gigantikus fejfájással ébredtem 11-kor, de akkor is csak azért, mert a kisebbik hülye macskának addig tartott a türelme, és kipofozott az ágyból (szó szerint, új szokása, hogy dorombolva áll a fejem mellett és manccsal baszkodja az arcomat, eleinte simogatásnak tűnik, aztán, ha nem kelek, akkor lendületes maflásokat kapok, mondjuk legalább nem ereszti ki a körmét).
Anyósoméknál az ebéden mindkettőnk agya ledobta a gépszíjat és abbahagyhatatlan röhögőgörcsöt kaptunk (anyósom elég furán nézett ránk mondjuk tényleg nem tudom, mi volt vicces azon, hogy ki mennyi tejfölt kér a bablevesbe), aztán még elvonszoltuk magunkat a csarnokba és bevásároltunk tegnapra, mert én főztem. A főzés eleje viszonylag ment, nem vágtam le egyik ujjamat se, miközben felaprítottam kb. 3 kiló zöldséget a minestronéhoz (-hez? vegyes hangredű,de hülyén hangzik a -hoz), Mr. Simpson kicsit meghámozta az ujjbegyét a paradicsomhámozásnál, aztán egy pici malőr becsúszott a pármai sonkába tekert szűznél, amit elfelejtettem betekerni a pármai sonkába - szerencsére még a sütőbebaszás előtt feltűnt, hogy valami nem stimmel, és ki lehetett szedni a sütőzacskóból -, de a cékla, amit Apa cukra kedvéért csináltam, az istennek nem akart megsülni a nullára lekapcsolt sütőben, úgyhogy végül jó 45 perccel toltuk el az ebéd kezdetét.
A hétvége megkoronázásaként nagyjából kettőig nem tudtam elaludni a valamelyik szomszédból érkező tuc-tuctól, de az egy másik poszt lesz, nemsokára megírom.
Nem vagyok kipihent.
Nagyjából háromra értünk haza, szombaton gigantikus fejfájással ébredtem 11-kor, de akkor is csak azért, mert a kisebbik hülye macskának addig tartott a türelme, és kipofozott az ágyból (szó szerint, új szokása, hogy dorombolva áll a fejem mellett és manccsal baszkodja az arcomat, eleinte simogatásnak tűnik, aztán, ha nem kelek, akkor lendületes maflásokat kapok, mondjuk legalább nem ereszti ki a körmét).
Anyósoméknál az ebéden mindkettőnk agya ledobta a gépszíjat és abbahagyhatatlan röhögőgörcsöt kaptunk (anyósom elég furán nézett ránk mondjuk tényleg nem tudom, mi volt vicces azon, hogy ki mennyi tejfölt kér a bablevesbe), aztán még elvonszoltuk magunkat a csarnokba és bevásároltunk tegnapra, mert én főztem. A főzés eleje viszonylag ment, nem vágtam le egyik ujjamat se, miközben felaprítottam kb. 3 kiló zöldséget a minestronéhoz (-hez? vegyes hangredű,de hülyén hangzik a -hoz), Mr. Simpson kicsit meghámozta az ujjbegyét a paradicsomhámozásnál, aztán egy pici malőr becsúszott a pármai sonkába tekert szűznél, amit elfelejtettem betekerni a pármai sonkába - szerencsére még a sütőbebaszás előtt feltűnt, hogy valami nem stimmel, és ki lehetett szedni a sütőzacskóból -, de a cékla, amit Apa cukra kedvéért csináltam, az istennek nem akart megsülni a nullára lekapcsolt sütőben, úgyhogy végül jó 45 perccel toltuk el az ebéd kezdetét.
A hétvége megkoronázásaként nagyjából kettőig nem tudtam elaludni a valamelyik szomszédból érkező tuc-tuctól, de az egy másik poszt lesz, nemsokára megírom.
Nem vagyok kipihent.
// bejegyezte: naiv @ 10:26 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]