naivdiva

A kapcsolatom a Pszichonénivel kezd teljesen valószínűtlen lenni, nagyon közel állok hozzá, hogy nekiálljak utánaolvasni a terápia működésének, csak nem tudom hol kezdjem.
Nehéz szembesülni azokkal a dolgokkal, amik velünk történnek, pláne úgy, hogy még a férjem sem hiszi egy szavamat se nagyjából, dehát nem mondhatom neki, hogy járjon terápiába a Pszichonénihez egy évig, és akkor majd meglátja, mert egyrészt a francnak járjon terápiába, másrészt nem hiszem, hogy neki is így működne, ahogy nekem, harmadrészt továbbra is ott tartok, hogy magam sem hinném, ha nem velem történne.

Nagyon furcsa, ahogy összehangolódik két tudat - ami egyébként nyilván ugyanígy van a 'hétköznapi' kapcsolatokkal is, például, amikor egyszerre nyúlunk a telefon után M.-mel, hogy hívjuk egymást, vagy amikor LB-vel esőt csinálunk (mostanában ritkábban), vagy amikor kimegyek az előszobába abban a percben, amikor Mr. Simpson hazajön.

De ezek valahogy kevésbbé tűnnek fel, és kevésbbé hátborzongatóak, mint amikor a Pszichonéni gondolatait mondom ki, az ő éleményeit mesélem a sajátomként, vagy kitalálom, hogy mi van a papírjára írva. Tegnap bevallotta, hogy amikor 3 éve (mostmár inkább 4) jártam hozzá, az egyik meditáció után visszamondtam neki az előző esti álmát. Tiszta para, közben meg irtó izgi is, tökjó lenne tudni, hogy hogy működnek ezek a dolgok, és hogy a jó büdös francba jut át valami az ő fejéből az enyémbe, anélkül, hogy bármiféle kommunikációs úton közvetítené.