naivdiva

A macskák mostanában az esti tévézős heverészés közben azt próbálgatják, hogyan tudnak a testem minél kisebb felületére összezsúfolódni. Általában úgy kezdődik, hogy jön a nagy, a szokásos 10 perces dagaszt-fordul-dagaszt-fordul koreográfiával letelepszik a hasamon, aztán jön a kicsi, aki egyszerűen egy darabig dorombolva ül a mellkasomon, majd lefekszik, lehetőleg úgy, hogy a feje a számba lógjon, és csak minimálisan kelljen mozogni egy pusziért. Az egyel súlyosabb verzió, hogy a nagy a hasamon, a kicsi meg a behajlított lábam alatt, na akkor moccanni sem lehet. Az idillt többnyire olyan kataklizmák törik meg, mint Mr. Simpson tüsszentése, vagy egy folyosón becsapódó ajtó, Zorka rosszul viseli a stresszhelyzeteket, és minden ilyennél azt hiszi, hogy az életére törnek.