naivdiva

Még mindig beteg vagyok, de holnap már muszáj lesz bemennem dolgozni, már csütörtökön is közel jártunk az általános zendüléshez (a Fiúk szerint 3 nap bőven elegendő egy influenza legyűréséhez, úgyhogy iszonyú csalódottan kérdezgették, hogy 'még otthon vagy?'). Tehát holnap felszerelkezem kellő mennyiségű paracetamollal, és bemegyek, végülis nem az a munkám, hogy 5 másodperc alatt fussam a százat, ülni tudok, max. a hazaúton lázasodok be megint, de hátha nem.
Amúgy rendes lázam nem is volt, végig ilyen nevetséges 37,4-ekkel agonizáltam, tiszta röhej, ráadásul nagyon idegesítő.

A kelleténél magasabb testhőmérsékletem miatt kaptunk még egy 'nem csinálunk semmit'-hónapot a Műintézményben, mert lázasan nem lehet hormonkezelni, péntek reggel azt mondta az OrvosDoktor, hogy ha péntek délután meg szombaton egész nap láztalan vagyok, vasárnap szúrhatom magam, de nem sikerült teljesíteni a tervet, úgyhogy ma nem szúrhatom magam. Őszintén szólva nem vagyok elkeseredve, kurvajól esett ez az elmúlt hónap, amikor nem csináltunk semmit, nem számolgattam, nem nézett belém senki egyszer sem, nem kellett bemennem egyszer sem, és nem kellett fejben tartanom semmit, nagyon kellett ez az elmúlt majd egy év mókuskerék után. Kibírunk belőle mégegyet.