naivdiva

Nem tudom, hogy az agyam próbál úgy tekeredni, hogy neki jó legyen, vagy simán kezdek begolyózni, de akkora faszságokat álmodok, hogy ketté áll a fülem.
A tegnap éjszakai etap:
Szülök, a szülést a Pszichonéni vezeti le, de nem tágulok, pontosabban egyáltalán nem érzem, hogy nekem most szülni kellene, szerinte meg de, csak nem tágulok, és belémvezet valami löttyöt, amitől majd jól megszülök, de én kurvára nem akarok szülni, örülök, hogy végre terhes vagyok, és egyáltalán nem örülök, hogy a Pszichonéni vezeti le a szülést, mégiscsak nem ez a szakterülete.

Az utóbbi hetekben amúgy tele vagyok terheses álmokkal, másik kiemelkedő darab volt, amikor azt álmodtam, hogy egyszercsak hat hónapos terhes vagyok, belülről rugdosó gyerekkel, nulla előzménnyel, és azon filóztam, hogy ez mennyire gáz, hogy nem vettem észre eddig, hogy terhes vagyok, amikor pedig úgy akartam ugye.

Tökjó.