hétfő, március 30, 2009
Tévedtem, nem a hétfő vagy nem hétfő a kérdés, nyilván ma van a karmám egy katartikus napja vagy valami hasonló, mindenesetre ilyen kibaszottul idegesítő már rég volt az élet, mint ma. A parkolás az nem ingyen van ugye (amíg el nem intézem), úgyhogy amikor hazaértem vettem jegyet (koldulás helyett két, tök fölös kifli vásárlása a péknél), de így is csak 2 órára való apróm volt.
Megkértem anyámat, hogy intézze el nekem a mobilparkolást (a telefonom továbbra is az ő céges flottájukból való, mert így a legolcsóbb, azért). Agyvérzés numero 1: Ezt ő jó szokásához híven elfelejtette, szerencsére viszonylag gyorsan kiderült, hogy már lehet nem regisztrálva is mobilparkolni (iszonyú tudatlan vagyok ilyen autós dolgokban még), szóval elindultam mobilparkolni, amihez kellett volna egy slusszkulcs is, hogy kivegyem a lejárt cetlit, mert, ha csak azt látja a parolkóőr, tutira nem nézegeti, hogy parkolok-e mobil, hanem úgy megbasz mint annak a rendje.
Agyvérzés numero 2: Slusszkulcs sehol. Nincs a pulton. Nincs a táskámban. Nincs a zsebeimben. Nincs a vászonszatyromban, amiben bevittem és aztán hazahoztam a mai ebédemet. Síráshatár. Az időm elfogyott, levittem a pótkulcsot, elindítottam a parkolást, és szembesültem azzal, hogy a pótkulcs nem nyitja a központi zárat (ezt nem is értem, viszont jó, hogy idejekorán kiderült).
Visszajöttem. A kulcs nincs a fürdőszobában, a konyhában (igen, amilyen hülye vagyok és amilyen napom van, akárhol lehet), nincs az íróasztalon, az ágyban, a dohánytóasztalon és a könyvespolcban sincs. Felhívom a férjemet. Nem, nincs a kenyértartóban sem, de kösz az ötletet. Bazmeg, elvesztettem a lakásban a slusszkulcsot, nem lesz meg soha, ilyet is csak én tudok baszki, szevasz autó, majd nézegetlek, milyen szépen állsz a ház előtt.
És akkor elnyávogta magát az egyik büdös rohadt kis ingyenélő, akikkel egy háztartásban lakunk, és felrémlett, hogy rodeó volt, miután hazajöttem. Oké, a kulcsot a pulton szoktam hagyni. Oké rodeóztak. Levernek ilyenkor ezt-azt, a kulcs az pont leverhető méretű. Tüzetes átvizsgálás. Nincs a földön, nincs a székek vagy az asztal alatt, nincs a konyhaszekrény alá csúszva. Végsőnél is végsőbb elkeseredés, cipők átvizsgálása. Csizma kiráz (tiszta hülye vagy Naiv bazmeg, hogy esett volna bele?!), edzőcipő kiráz, férj cipője kiráz, és potty. Ott volt, Mr. Simpson bal cipőjében.
Úgyhogy lementem, kivettem a lejárt cetlit, majd visszatértem után kibasztam a macskákat a negyedikről. (Nem, de miután nem tudom, melyik gondolta, hogy ez vicces, két hétig nem kap enni egyik sem.)
Megkértem anyámat, hogy intézze el nekem a mobilparkolást (a telefonom továbbra is az ő céges flottájukból való, mert így a legolcsóbb, azért). Agyvérzés numero 1: Ezt ő jó szokásához híven elfelejtette, szerencsére viszonylag gyorsan kiderült, hogy már lehet nem regisztrálva is mobilparkolni (iszonyú tudatlan vagyok ilyen autós dolgokban még), szóval elindultam mobilparkolni, amihez kellett volna egy slusszkulcs is, hogy kivegyem a lejárt cetlit, mert, ha csak azt látja a parolkóőr, tutira nem nézegeti, hogy parkolok-e mobil, hanem úgy megbasz mint annak a rendje.
Agyvérzés numero 2: Slusszkulcs sehol. Nincs a pulton. Nincs a táskámban. Nincs a zsebeimben. Nincs a vászonszatyromban, amiben bevittem és aztán hazahoztam a mai ebédemet. Síráshatár. Az időm elfogyott, levittem a pótkulcsot, elindítottam a parkolást, és szembesültem azzal, hogy a pótkulcs nem nyitja a központi zárat (ezt nem is értem, viszont jó, hogy idejekorán kiderült).
Visszajöttem. A kulcs nincs a fürdőszobában, a konyhában (igen, amilyen hülye vagyok és amilyen napom van, akárhol lehet), nincs az íróasztalon, az ágyban, a dohánytóasztalon és a könyvespolcban sincs. Felhívom a férjemet. Nem, nincs a kenyértartóban sem, de kösz az ötletet. Bazmeg, elvesztettem a lakásban a slusszkulcsot, nem lesz meg soha, ilyet is csak én tudok baszki, szevasz autó, majd nézegetlek, milyen szépen állsz a ház előtt.
És akkor elnyávogta magát az egyik büdös rohadt kis ingyenélő, akikkel egy háztartásban lakunk, és felrémlett, hogy rodeó volt, miután hazajöttem. Oké, a kulcsot a pulton szoktam hagyni. Oké rodeóztak. Levernek ilyenkor ezt-azt, a kulcs az pont leverhető méretű. Tüzetes átvizsgálás. Nincs a földön, nincs a székek vagy az asztal alatt, nincs a konyhaszekrény alá csúszva. Végsőnél is végsőbb elkeseredés, cipők átvizsgálása. Csizma kiráz (tiszta hülye vagy Naiv bazmeg, hogy esett volna bele?!), edzőcipő kiráz, férj cipője kiráz, és potty. Ott volt, Mr. Simpson bal cipőjében.
Úgyhogy lementem, kivettem a lejárt cetlit, majd visszatértem után kibasztam a macskákat a negyedikről. (Nem, de miután nem tudom, melyik gondolta, hogy ez vicces, két hétig nem kap enni egyik sem.)
// bejegyezte: naiv @ 1:05 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]