szerda, április 01, 2009
Két napja össze vagyok omolva, mert elbasztam valamit az irodában és az önostorozáson kívül nem tudok mást csinálni. Nem volt nagyon kivédhető, nem megy tőle tönkre a cég, két-három kínos beszélgetéssel / levélváltással orvosolható (hacsak nem lesz a másik oldal extraszarfej) de tök meg vagyok borulva.
Itteni fennállásom óta egy komolyabb elbaszásom volt, ugyanez a műfaj, úgyhogy tisztára tendenciának tűnik, ráadásul fogalmam sincs, hogy tudnám elejét venni, nagy hátránya annak, ha az ember egyedül dolgozik, hogy nem tud fennakadni semmilyen ellenőrzési folyamaton. Magamat hiába ellenőrzöm (pedig megvannak rá a jól bejáratott módszerek) ez a probléma nem ütközik ki semmilyen checkingnél, egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert az, hogy most egy hónapig folyton ezen fogok parázni, az nem hosszútávú megoldás.
Ráadásul a maximalista énképembe egyáltalán nem fér bele semmilyen hiba, úgyhogy most annyira utálom magam, hogy azt képzelem, hogy az összes Fiúk utálnak, pedig a négyből kettő valószínűleg nem is tud róla és a másik kettő sem az az utálkozós fajta, tiszta lelki válságban vagyok baszki.
Itteni fennállásom óta egy komolyabb elbaszásom volt, ugyanez a műfaj, úgyhogy tisztára tendenciának tűnik, ráadásul fogalmam sincs, hogy tudnám elejét venni, nagy hátránya annak, ha az ember egyedül dolgozik, hogy nem tud fennakadni semmilyen ellenőrzési folyamaton. Magamat hiába ellenőrzöm (pedig megvannak rá a jól bejáratott módszerek) ez a probléma nem ütközik ki semmilyen checkingnél, egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert az, hogy most egy hónapig folyton ezen fogok parázni, az nem hosszútávú megoldás.
Ráadásul a maximalista énképembe egyáltalán nem fér bele semmilyen hiba, úgyhogy most annyira utálom magam, hogy azt képzelem, hogy az összes Fiúk utálnak, pedig a négyből kettő valószínűleg nem is tud róla és a másik kettő sem az az utálkozós fajta, tiszta lelki válságban vagyok baszki.
// bejegyezte: naiv @ 3:25 du. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]