naivdiva

A nehézkesség aztán estére is megmaradt, mondjuk inkább pániknak nevezném. Pontban nyolckor elvonultam a fürdőbe a pukkasztószurira, kezet mostam, előkészítettem a célszerszámot (vö.: elővettem a dobozból a feltöltött fecskendőt [így árulják]) fertőtlenítettem a hasam, kézbe vettem a tűt, majd amikor le akartam szedni a tetejét védő kupakot, az egész szétesett a kezemben, a bőr alá szánt hormon pedig kiömlött a fürdőszobaszőnyegre.

Hirtelen rengeteg minden villant át az agyamon, kezdve ott, hogy basszamegakurvaisten, odáig, hogy mennyire ideges lesz az OrvosDoktor, amikor felhívom éjnek évadján, hogy kell egy recept. Mr. Simpson szerencsére nem pánikolt be, úgyhogy neki eszébe jutott, hogy talán ne az istennél meg az OrvosDoktornál kezdjük, hanem a patikában.
Úgyhogy irány a Déli, mire odaértünk már annyira ideges voltam, hogy Mr. Simpson könyörgött, hogy hagy ő beszéljen a patikussal, de nem hagytam, hanem iszonyú ingerülten odabasztam az ablakba a szétesett fecskendőt és közöltem a patikussal, hogy szétesett ez a szar, amit nekem pontban nyolckor be kellett volna adnom magamnak és kifolyt, viszont még mindig be kellene adnom magamnak pontban nyolckor, ellenben most negyed kilenc van.

Nem tudom, hogy hány hisztérikus hormonkezelttel találkozott eddig a patikus, mindenesetre megkérdezte, hogy hol írták ezt fel nekem és ki, majd amikor meg tudtuk mondani a Műintézmény nevét (Mr. Simpson, én odáig jutottam a hápogásban, hogy Meddőségi) meg az OrvosDoktor nevét is, szó nélkül hátrament egy új dobozért, és sajnálkozását fejezte ki, hogy recept nélkül a teljes árát ki kell fizetnünk.

Úgyhogy hazamentünk és én beadtam magamnak a pukkasztót, és csak akkor jutott eszembe, hogy ezzel a manőverrel a kisebbik tojás nyert fél órát a növésre, szóval a kurvaisten talán mégse bassza meg, hátha ezen múlt.