naivdiva

Egyébként a válság elért minket is, például a hónap végén két esküvőre megyünk, és fogalmunk sincs, miből fogunk nászajándékot adni az ifjú pároknak (az egyik közeli rokon, a másik nagyon közeli barát, nem lehet kiszúrni a szemüket egy ötezressel), valamint nekem arról sincs fogalmam, hogy miből fogok magamnak valami ruhát venni.
Ugyanis (ha már itt tartunk) a hormonok puffasztanak, ha ezt eddig nem tudtuk volna, szépen egyenletesen hízom az utóbbi hónapokban, és igaz, hogy egy fél év alatt csak egy számot nőttem, de az pont elég ahhoz, hogy egyik ruhám se jöjjön rám, ami egyáltalán szóba jön, mint esküvői szerelés.
Szóval kellene venni valamit, de pénzem az nincs, nyilván bejátszik, hogy az összes autóval kapcsolatos költségeket most kellett kifizetni (szóval ne rinyáljak, amikor kocsi van a seggem alatt, tudom, hogy nem kötelező). Úgyhogy most az van, hogy iszonyúan megnézek minden fillért, amit elköltök, külön költségvetésem van a fix kiadásokra mint a Pszichonéni meg a takker, a heti rutin költésekre, mint a bevásárlás, meg az újság (konkrét, át nem léphető összeg), főzök minden este, hogy ne kelljen kaját rendelni másnap ebédre (ez milyen durva egyébként, hogy, ha nem egy hétre előre rendelsz, akkor 1000 HUF alatt nem szállítanak ki semmit, abból meg megfőzök egy kaját, amiből ketten megvacsorázunk, és még másnap megebédelek), és ami marad, azt lehet ruhácskára költeni.
Jelen állás szerint valami igen oolcsó, ám mutatós darabot kell találnom, mert persze nincs cipőm se, és kell valami kiskabát vagy boleró vagy mizisten, mert persze mindenki a szabadban akar házasodni, május végén, amikor Medárd van, meg szakadó eső, meg 15 fok, nem normálisak ezek, komolyan mondom.