kedd, május 12, 2009
Tegnap este épp a rendes havi szeánszot ültük a Fiúkkal, amikor hat előtt egy perccel megérkezett az sms a pakolási társaságtól, hogy a parkolásom hamarosan lejár. Aztán még egy. Meg még egy. Meg még egy. Meg még egy. Aztán muszáj volt arra figyelnem, amiről a Fiúkkal épp beszéltünk, mégiscsak a főnökeim, úgyhogy elnémítottam a telefont. 1/4 8-ra, amikor végeztünk a telefonom memóriája megtelt, 202 új üzenetet jelzett, és csak tátogott, mint a partra vetett hal: a telefon memóriája megtelt, kíván üzenetet törölni? De hiába kívántam, semmit nem tudtam vele csinálni, mert folyton csak azt ismételgette, hogy a telefon memóriája megtelt, kíván üzenetet törölni?
Otthon megpróbáltuk felhívni a parkolási társaság 24 órás ügyfélszolgálatát, de nem vették fel, és vissza sem hívtak (azóta sem), pedig Mr. Simpson meghagyta a nevét és telefonszámát (nem felibe-harmadába próbálkoztunk, hanem 20-20 percet hallgattunk szörnyű zenét, hátha felveszik).
Mivel a férjemben felmerült a gondolat, hogy a telefon hülyült meg, kivettük belőle a kártyát és áttettük egy másikba, de csak azt értük el, hogy további 78 sms érkezett a szabad memóriájú telefonra. Akkor kikapcsoltuk azt is.
Próbáltuk a számítógépen törölni a 202 sms-t és így életre kelteni a telefonomat, de nem sikerült, mert bár letöltötte a gépre az üzeneteket, és onnan törölni is lehetett őket, a telefon memóriájából nem tűntek el.
Végül Mr. Simpson elérkezettnek látta a pillanatot, hogy rendszer-szinten avatkozzunk be és felhívta a Vodafón ügyfélszolgálatát (ahol felvették, meg is köszönte az ürgének, hogy igazi emberből van és nem gép), hogy blokkolják a bejövő üzeneteimet, de a srác megrogyasztotta a telefontársaságok mindenhatóságába vetett hitünket, mert nem tudta blokkolni, viszont javasolta, hogy küldjünk 'stop' üzenetet a parkolócégnek, és láss csodát, megszűnt az áramlás. Már csak további 20 percbe telt, mire töröltem 480 sms-t és a telefonom is újra működik. És ez csak az esténk egyik fele volt, mindjárt mesélem a másikat is.
Otthon megpróbáltuk felhívni a parkolási társaság 24 órás ügyfélszolgálatát, de nem vették fel, és vissza sem hívtak (azóta sem), pedig Mr. Simpson meghagyta a nevét és telefonszámát (nem felibe-harmadába próbálkoztunk, hanem 20-20 percet hallgattunk szörnyű zenét, hátha felveszik).
Mivel a férjemben felmerült a gondolat, hogy a telefon hülyült meg, kivettük belőle a kártyát és áttettük egy másikba, de csak azt értük el, hogy további 78 sms érkezett a szabad memóriájú telefonra. Akkor kikapcsoltuk azt is.
Próbáltuk a számítógépen törölni a 202 sms-t és így életre kelteni a telefonomat, de nem sikerült, mert bár letöltötte a gépre az üzeneteket, és onnan törölni is lehetett őket, a telefon memóriájából nem tűntek el.
Végül Mr. Simpson elérkezettnek látta a pillanatot, hogy rendszer-szinten avatkozzunk be és felhívta a Vodafón ügyfélszolgálatát (ahol felvették, meg is köszönte az ürgének, hogy igazi emberből van és nem gép), hogy blokkolják a bejövő üzeneteimet, de a srác megrogyasztotta a telefontársaságok mindenhatóságába vetett hitünket, mert nem tudta blokkolni, viszont javasolta, hogy küldjünk 'stop' üzenetet a parkolócégnek, és láss csodát, megszűnt az áramlás. Már csak további 20 percbe telt, mire töröltem 480 sms-t és a telefonom is újra működik. És ez csak az esténk egyik fele volt, mindjárt mesélem a másikat is.
// bejegyezte: naiv @ 9:52 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]