naivdiva

Csudavicces volt a tegnap esténk Zorkával, ami a folyamatok láncolatát tekintve hétfő délután kezdődött, azzal, hogy elhoztam egy növényt a nagyanyámtól.

A Zsírosseggű nem véletlenül lett zsírosseggű, ő az a fajta állat, akinek muszáj mindent megennie, függetlenül attól, hogy adott minden alkalmas-e a fogyasztásra, kilefetyeli a vízzel teleengedett lecsós lábosból a löttyöt, megeszi a barkát, a levendulát, a porcicákat, szóval gyakorlatilag bármit a pofájába töm, aminek van fizikai kiterjedése (igen, közben színültig van a tálja macskakajával).

Na, az okos jószág persze nem hagyta ki az alkalmat, hogy friss növényt zabáljon, és egy éjszaka alatt betermelt egy fél levelet az új növényből. Ennek szívmelengető következménye volt az, hogy tegnap kétszer okádott a nappali közepére, miközben nagyjából egész este fosott.
Ebből első megközelítésben annyi látszott, hogy elindul az alom felé, aztán az előszobában megpróbál a maga viziló módján futásnak eredni, de mondanom sem kell, hogy egyszer sem ért el a célobjektumig, viszont helyre kis foscsíkokat hagyott maga után az úton (a fürdőszobában, a nappaliban, az előszobában és a harmadik szobában az ágyon).
A második megközelítést nem részletezem, nem vicces híg macskaszart takarítani.

Éjjel nem produkált újabb tócsákat, úgyhogy egyelőre nem hívom az orvost, meglátjuk mi lesz, mire hazaérek, remélem ennyi volt, és nem kell majd tízezreket fizetni, hogy valaki rendbe hozza a bélrendszerét.