hétfő, augusztus 10, 2009
Kezdem a végén: Anyám állt a kert közepén, ujjal mutogatott ránk, és hajtogatta, hogy átvertetek! átvertetek! Aztán szerencsére megbocsájtott.
Délelőtt elmentünk érte, suttogva egyeztettük Apával az utolsó részleteket (igen, a fiúk mennek a piáért, igen, aztán mennek ki segíteni, igen fél 7 körül itthon vagyunk), aztán nekivágtunk a napnak. Anyu ugyan bepróbálkozott egy 'apátok miért is nem jön velünk?'-kel, de leszereltük, hogy ma csajdélután van. Amikor megígértük neki, hogy a csajdélután előtt lesz csajebéd is, hagyta magát elvonszolni otthonról.
Szigorúan mindig csak a következő programpontra koncentrálhatott (kiadtuk ukázba, hogy figyelje az utat, és szóljon, ha tudja már, hogy hova megyünk), így kábé 6-ig nem jutott eszébe, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, mi lesz este, akkor meg már majdnem mindegy volt. Szóval megebédeltünk (Pest, az időhúzás volt egész nap az egyik legfontosabb dolgunk), aztán elmentünk libegőzni (felfelé Hugi jött egyedül, lefelé én, a kettő között felmentünk a kilátóba), aztán még ittunk egy kávét, és befeküdtünk a thai masszázsba. (Ez utóbbi iszonyú jó volt, és mivel csak függönyök voltak hármunk fülkéi között, elég sokat röhögtünk, ahogy sziszegtünk össze-vissza, a thai kislányok meg kérdezgették, hogy fáj? nem fáj?)
A masszázs után hozzánk mentünk, mindenki lezuhanyozott és átöltözött (a péntek esti eligazításon mondtuk Anyának, hogy hozzon csiniruhát is magával), aztán irány haza. 100 méterre a háztól majdnem elhánytam magam, annyira izgultam, Hugi a hátsóülésen folyatta magából a hülyeséget, hogy elterelje Anya figyelmét a háztól nem messze parkoló 15 kocsiról (nézd Anya, a Naiv kulcstartója pont úgy néz ki, mint egy gyémánt [itt majdnem beborultam a kardánboxba], tisztára úgy csillog, hát nem?)
És akkor elénk jött Apa, Anyu alig akart kiszállni a kocsiból, hogy úgyis megyünk tovább, de aztán mégis, és amikor a nappaliból meglátta a sátrat, meg sok embert, akkor nem akart kimenni, de aztán szerencsére kiment, és öt perccel később állt a kert közepén és ujjal mutogatott ránk.
Nehézségek akadtak, mert például a bátyám 10 perccel azután hívott, hogy elindultunk otthonról, úgyhogy nagyjából rábasztam a telefont, aztán Hugi a hátsó ülésről írt neki sms-t, hogy talán Apát hívja inkább, a fiúk nem bírtak magukkal és 3/4 6-kor már küldözgették az üzeneteket, hogy mostmár akár 10 perc múlva is otthon lehetünk, mert mindenki megérkezett (ekkor a tesóm épp a zuhanyban állt).
De iszonyú jól sikerült nap volt, (meg is állapodtunk, hogy máskor csinálunk ilyen pasimentes összatartásokat) a végén annyira fáradtak voltunk, hogy én speciel 3 bacardikólától álltam fejre, de akkor már nem kellett intézni semmit, csak nézni Anyámat, ahogy a gimis barátnőivel traccsol.
Délelőtt elmentünk érte, suttogva egyeztettük Apával az utolsó részleteket (igen, a fiúk mennek a piáért, igen, aztán mennek ki segíteni, igen fél 7 körül itthon vagyunk), aztán nekivágtunk a napnak. Anyu ugyan bepróbálkozott egy 'apátok miért is nem jön velünk?'-kel, de leszereltük, hogy ma csajdélután van. Amikor megígértük neki, hogy a csajdélután előtt lesz csajebéd is, hagyta magát elvonszolni otthonról.
Szigorúan mindig csak a következő programpontra koncentrálhatott (kiadtuk ukázba, hogy figyelje az utat, és szóljon, ha tudja már, hogy hova megyünk), így kábé 6-ig nem jutott eszébe, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, mi lesz este, akkor meg már majdnem mindegy volt. Szóval megebédeltünk (Pest, az időhúzás volt egész nap az egyik legfontosabb dolgunk), aztán elmentünk libegőzni (felfelé Hugi jött egyedül, lefelé én, a kettő között felmentünk a kilátóba), aztán még ittunk egy kávét, és befeküdtünk a thai masszázsba. (Ez utóbbi iszonyú jó volt, és mivel csak függönyök voltak hármunk fülkéi között, elég sokat röhögtünk, ahogy sziszegtünk össze-vissza, a thai kislányok meg kérdezgették, hogy fáj? nem fáj?)
A masszázs után hozzánk mentünk, mindenki lezuhanyozott és átöltözött (a péntek esti eligazításon mondtuk Anyának, hogy hozzon csiniruhát is magával), aztán irány haza. 100 méterre a háztól majdnem elhánytam magam, annyira izgultam, Hugi a hátsóülésen folyatta magából a hülyeséget, hogy elterelje Anya figyelmét a háztól nem messze parkoló 15 kocsiról (nézd Anya, a Naiv kulcstartója pont úgy néz ki, mint egy gyémánt [itt majdnem beborultam a kardánboxba], tisztára úgy csillog, hát nem?)
És akkor elénk jött Apa, Anyu alig akart kiszállni a kocsiból, hogy úgyis megyünk tovább, de aztán mégis, és amikor a nappaliból meglátta a sátrat, meg sok embert, akkor nem akart kimenni, de aztán szerencsére kiment, és öt perccel később állt a kert közepén és ujjal mutogatott ránk.
Nehézségek akadtak, mert például a bátyám 10 perccel azután hívott, hogy elindultunk otthonról, úgyhogy nagyjából rábasztam a telefont, aztán Hugi a hátsó ülésről írt neki sms-t, hogy talán Apát hívja inkább, a fiúk nem bírtak magukkal és 3/4 6-kor már küldözgették az üzeneteket, hogy mostmár akár 10 perc múlva is otthon lehetünk, mert mindenki megérkezett (ekkor a tesóm épp a zuhanyban állt).
De iszonyú jól sikerült nap volt, (meg is állapodtunk, hogy máskor csinálunk ilyen pasimentes összatartásokat) a végén annyira fáradtak voltunk, hogy én speciel 3 bacardikólától álltam fejre, de akkor már nem kellett intézni semmit, csak nézni Anyámat, ahogy a gimis barátnőivel traccsol.
// bejegyezte: naiv @ 10:04 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]