csütörtök, szeptember 24, 2009

Annyira jót főztem tegnap, hogy nem győztem csodálkozni. A felét lopni akartam, de időről időre kiderül, hogy még mindig nem elég felszerelt a háztartás egy igazi gasztro-csúcsélményhez.
Szóval sült kacsamell volt rozmaringos tepsiben sült krumplival és meggyes-lilahagymás szósszal meg almakompóttal.

A sült kacsamell, az smafu, bár eddig sosem mertem nekiállni, mert az mindig ilyen hókusz-pókusznak tűnt a főzőműsorokban (igen, nézek olyanokat), de azt leszámítva, hogy a sütés végére egyenletesen beterítette a konyhát a kifröccsent kacsazsír, nincs benne semmi extra, tartottam az előírt oldalankénti 6 és 3 percet, gyönyörű 'rozé' lett, nem volt véres, de nem is száradt ki. Só, bors ment a bevagdosott bőrére (kell nekem egy igazi, éles kés), szevasz.

A krumplit felkarikáztam, fólia a tepsibe, alá olivaolaj, rá só, rozmaring, 250 fok, jó fél óra, a vége 5 perc grill, szevasz.

A meggyes cuccot akartam lopni, de nem volt otthon csirkealaplé meg mogyoróhagyma az előírtakból, csak bor meg lilahagyma, úgyhogy hagyma, meggy, bor, a végén pici cukor (tényleg csak egy fél kávéskanál), isteni, édes-savanykás, sűrű cucc lett belőle, kb 5 perc alatt.
A kompót az kompót, nálam az úgy néz ki, hogy alma, szegfűszeg, szegfűbors, egész fahéj, víz (ugye). Az utolsó pillanatban használtam fel a hétvégén szerzett almából az ütődötteket.

Iszonyú jó kaja volt, mindennel együtt 3/4 óra alatt, Mr. Simpson hmmm-özött meg húúú-zott, én meg dagadtam a büszkeségtől. Lesz ilyen máskor is.

Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]