hétfő, szeptember 07, 2009
És akkor szombaton kitakarítottuk Gyöngyszemet. Hogy érzékeltessem az állapotokat: hárman (Mr. Simpson, a takarításmániás V. meg én) négy órán át próbáltuk eltüntetni a koszt egy 40 négyzetméteres lakásból.
A főzőplatnikat (4db) háromszor fújtuk le tűzhelytisztítóval és háromszor sikáltuk végig izomból drótkefével, de még mindig nem sikerült feloldani az összes odaszáradt olajos dzsuvát, a konyhacsempéről csak fél óra savbanázás és szintén fél óra dörzsölés után jött le ugyanennek a kosznak a fröccsöntött változata. A fürdőszoba ajtóról csurgott a szürke lé, azt mondjuk csak kétszer kellett áttörölni.
A felmosóvizet háromszor öntöttük ki mire nem lett fekete felmosás után, a fürdőszobába konkrétan nem mertem bemenni az allergiás orrommal-tüdőmmel, mert csak úgy láttunk esélyt az odakövesedett rozsda felszámolására, hogy ecetbe-klórba mártottuk az egészet két órára (így sem lett tökéletes). A pókhálókat (pókokkal együtt) simán kiporszívóztuk a sarokból, de a falra fröccsent kávéval (amit a nyomok szerint meg sem próbáltak letörölni) nem kezdtünk semmit, amúgy is érik egy festés.
Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy tud egy nő ilyen koszban élni, és hogy nem ég le a pofájáról a bőr a pasija előtt. Én nem vagyok egy rend- és tisztaságnáci, eddig azt gondoltam, hogy sőt, de ez nagyon durva volt. Mert ez nem az 'á, két hét múlva elköltözünk, takarítson a halál' típusú kosz volt. Ez a csaj itt egy éve nem takarított ki. Max. összeporszívózott, azt az Oktogonon mondjuk muszáj, különben megesznek a pormacskák.
És a takarítás második órájában hívott a csaj, aki szerdán azt mondta, hogy kiveszi, hogy mégsem kapta meg az állást, amire jelentkezett, úgyhogy mégsem veszi ki. Csütörtökön egy konkrét bérlő-jelöltet zavartam el, pénteken négy érdeklődőnek mondtam, hogy elkelt. Ezek közül szombat délre egyvalaki nem talált másik lakást (mindenkit végighívtam), ő ma jön megnézni. Egyáltalán nem vicces.
A főzőplatnikat (4db) háromszor fújtuk le tűzhelytisztítóval és háromszor sikáltuk végig izomból drótkefével, de még mindig nem sikerült feloldani az összes odaszáradt olajos dzsuvát, a konyhacsempéről csak fél óra savbanázás és szintén fél óra dörzsölés után jött le ugyanennek a kosznak a fröccsöntött változata. A fürdőszoba ajtóról csurgott a szürke lé, azt mondjuk csak kétszer kellett áttörölni.
A felmosóvizet háromszor öntöttük ki mire nem lett fekete felmosás után, a fürdőszobába konkrétan nem mertem bemenni az allergiás orrommal-tüdőmmel, mert csak úgy láttunk esélyt az odakövesedett rozsda felszámolására, hogy ecetbe-klórba mártottuk az egészet két órára (így sem lett tökéletes). A pókhálókat (pókokkal együtt) simán kiporszívóztuk a sarokból, de a falra fröccsent kávéval (amit a nyomok szerint meg sem próbáltak letörölni) nem kezdtünk semmit, amúgy is érik egy festés.
Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy tud egy nő ilyen koszban élni, és hogy nem ég le a pofájáról a bőr a pasija előtt. Én nem vagyok egy rend- és tisztaságnáci, eddig azt gondoltam, hogy sőt, de ez nagyon durva volt. Mert ez nem az 'á, két hét múlva elköltözünk, takarítson a halál' típusú kosz volt. Ez a csaj itt egy éve nem takarított ki. Max. összeporszívózott, azt az Oktogonon mondjuk muszáj, különben megesznek a pormacskák.
És a takarítás második órájában hívott a csaj, aki szerdán azt mondta, hogy kiveszi, hogy mégsem kapta meg az állást, amire jelentkezett, úgyhogy mégsem veszi ki. Csütörtökön egy konkrét bérlő-jelöltet zavartam el, pénteken négy érdeklődőnek mondtam, hogy elkelt. Ezek közül szombat délre egyvalaki nem talált másik lakást (mindenkit végighívtam), ő ma jön megnézni. Egyáltalán nem vicces.
// bejegyezte: naiv @ 8:58 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]