szerda, szeptember 23, 2009
Nézem az internetet egy nappal a biciklis felvonulás után, és azon kívül nem látok semmit, hogy mindenkinek az anyját. A bringások anyázzák az autósokat és vica versa, megint egy jó indok, hogy mindenki elküldhessen valakit a picsába. (Egyébként bármi lehet ok, ha szétnézek a fórumokban, mindig akad valami, ami miatt lehet köpködni, otthonszülés kontra kórházi szülés, melegek és heterók, kövérek és soványak, biohívők vs. nembiók és így tovább, csodálkozom, hogy még nem találtam olyan helyet, ahol a magassarkúban járók anyázzák a balerinacipősöket, de lehet, hogy csak nem vagyok elég körültekintő [a politikát meg most hagyjuk]).
Én nem vagyok egy bringa-fan (alapvetően nincs különösebb térlátásom, és így nem érzem magam biztonságban a biciklin), mióta volt ugye az ominózus eset, még kevésbé, de ez itt egy sima gyakorlati kérdés, és nem a modern társadalom morális csúcsdrámája, ahogy azt mindkét fél megpróbálja beállítani. Itt nem az emberi jogokról van szó, hanem arról, hogy neked hogy kényelmesebb eljutni a-ból b-be.
Nekem autóval, mert ülhetek közben, hallgathatok zenét, van csomagtartóm amiben haza tudom vinni a bevásárlást, valamint nem izzadok meg. Viszont el tudom fogadni, ha valaki szeret fizikai munkát végezni a helyváltoztatáshoz, imádja, ahogy süvít a fülébe a menetszél, és megdicsérik a pasik a szép, izmos lábát.
A biciklis részéről jogos elvárás felém, hogy ne üssem el a bringaúton, meg egyébként sehol se, ne nyissam rá a kocsiajtót, ne parkoljak a biciklisávra, és általában hagyjam közlekedni (ezen elvárásoknak egyébként igyekszem is megfelelni).
Egészen addig, amíg nem az én kocsimnak zuhan neki, mert menőzésből ötvennel zubog le a hegyről, nem kell félrerántanom a kormányt, mert kikanyarodik elém, nem zúg át a piroson, és áltában nem nekem kell rettegnem az ő életéért, valamint nem akar belekényszeríteni egy helyzetbe, amiben ő tud közlekedni, én meg nem.
Szóval szerintem itt megint a magyar lélekről van szó, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk élni hagyni egymást (én nem), nem elég, ha nekem lehet valamit, az kell, hogy a másiknak is azt kelljen csinálni, esetleg csak tilos legyen az ellenkezője. Honnan a faszból van ennyi kisebbségi komplexus ebben a népben, hogy addig nem érzi, hogy él, amíg földre nem küldte a másikat?
Én nem vagyok egy bringa-fan (alapvetően nincs különösebb térlátásom, és így nem érzem magam biztonságban a biciklin), mióta volt ugye az ominózus eset, még kevésbé, de ez itt egy sima gyakorlati kérdés, és nem a modern társadalom morális csúcsdrámája, ahogy azt mindkét fél megpróbálja beállítani. Itt nem az emberi jogokról van szó, hanem arról, hogy neked hogy kényelmesebb eljutni a-ból b-be.
Nekem autóval, mert ülhetek közben, hallgathatok zenét, van csomagtartóm amiben haza tudom vinni a bevásárlást, valamint nem izzadok meg. Viszont el tudom fogadni, ha valaki szeret fizikai munkát végezni a helyváltoztatáshoz, imádja, ahogy süvít a fülébe a menetszél, és megdicsérik a pasik a szép, izmos lábát.
A biciklis részéről jogos elvárás felém, hogy ne üssem el a bringaúton, meg egyébként sehol se, ne nyissam rá a kocsiajtót, ne parkoljak a biciklisávra, és általában hagyjam közlekedni (ezen elvárásoknak egyébként igyekszem is megfelelni).
Egészen addig, amíg nem az én kocsimnak zuhan neki, mert menőzésből ötvennel zubog le a hegyről, nem kell félrerántanom a kormányt, mert kikanyarodik elém, nem zúg át a piroson, és áltában nem nekem kell rettegnem az ő életéért, valamint nem akar belekényszeríteni egy helyzetbe, amiben ő tud közlekedni, én meg nem.
Szóval szerintem itt megint a magyar lélekről van szó, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk élni hagyni egymást (én nem), nem elég, ha nekem lehet valamit, az kell, hogy a másiknak is azt kelljen csinálni, esetleg csak tilos legyen az ellenkezője. Honnan a faszból van ennyi kisebbségi komplexus ebben a népben, hogy addig nem érzi, hogy él, amíg földre nem küldte a másikat?
// bejegyezte: naiv @ 10:24 de. 
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]