naivdiva

Olyan sok minden történik a fejemben mostanában, hogy nem győzöm követni magam. Pszichonéni ugye nincs, így kénytelen vagyok egyedül értelmezni a dolgokat, ami jóval hosszabb kérődzést igényel, mint amikor ő vezet.

 

Az elmúlt néhány hétben át kellett esnem egy csomó érzelmi megrázkódtatáson, amit most nem részletezek, olyan emberekkel történnek nagyon szomorú / dühítő / megdöbbentő dolgok, akiket nagyon szeretek. Muszáj volt megtalálni az értelmet ezekben, valahogy keresni a jót, ami sok rosszból jöhet, mert bediliztem volna (egy kicsit be is diliztem). Ha tök őszinte akarok lenni, akkor megint az Univezummal jövök, meg a dolgok összefüggéseivel, meg persze azzal, hogy hogyan tudom / tudtam ezekre a nagyon szomorú dolgokra végül segítségként tekinteni.

 

Tegnap nálam volt a régi barátnőm, akivel a Borfesztiválon futottam össze, és beszélgettünk azokról a dolgokról, amikről két év után lehet, és csak miután, elment jöttem rá, hogy minden görcs, és szégyen nélkül tudtam neki mesélni a gyerektelenségről, meg a próbálkozásokról.

Aztán ma éjjel azt álmodtam, hogy terhes vagyok, és először, mióta elkezdem terheseset álmodni, semmilyen rossz nem kapcsolódott hozzá. Nem akarták idő előtt kiszedni belőlem, nem volt beteg a gyerek, nem kellett elvetetni, nem börtönözték be a férjemet közben, nem voltam rossz anya, hogy nem vettem észre, hogy terhes vagyok, hanem büszkén mutogattam a hasam, és M.-mel jól megtárgyaltuk, hogy na tessék, csak összejött magától, ennyi év után. És valami iszonyú megkönnyebbüléssel ébredtem, ezt nem tudom jól leírni, mert az álom utáni egy-két perc az valahogy még félig az álom, de azért tök tudatosan megéltem az érzést, hogy lehet szorongás és kétségbeesés nélkül gondolni a gyerekre, mert az utóbbi években vagy szorongva és kétségbeesetten gondolok rá, vagy direkt sehogy sem gondolok rá.

 

És hogy hogy függ össze az elejével. Szóval arra jutottam, hogy ez a sok szar, ami történt, valahogy elterelte a figyelmem, megtisztított, rákényszerített, hogy ne csak befelé figyeljek és kicsit bizarr módon, de hagyta tudatalattimat levegőhöz jutni. És tudom, hogy ez rém önzően hangzik, de ha ennek a sok rossznak csak annyi értelme is volt, hogy egy álom és ébredés erejéig újra át tudtam élni, hogy milyen felhőtlenül és egyszerűen várni egy gyerekre, nekem már megérte átélni azokat is.