péntek, október 30, 2009

Anyunak van egy barátnője, aki hosszas külföldön lakás után hazaköltözött, és egy olyan alapítványnál dolgozik, amelyik magyar gyerekeket ad örökbe Olaszországba. Mivel kiválóan ismeri az olaszokat (ott is élet egy darabig) ő közvetít a leendő örökbefogadó szülők, az alapítvány és a gyerekek között.

A dolog menete az, hogy amikor van örökbe fogadható gyerek (mindig van, zömmel roma gyerekek, akik már nem cuki kisbabák, hanem 3-10 éves gyerekek, akiket nem fogadnak örökbe magyar szülők és a nevelőintézetben felnövés a perspektívájuk) a pár idejön és van egy egy hónapos 'tesztidőszak', amíg együtt laknak, és eldöntik / kiderül, hogy tudnak-e családként működni (gyakran visznek 2-3 testvért egyszerre).
Ehhez kell egy lakás az alapítványnak, ahol ilyenkor lakhat a leendő család.

Anyuéknak pedig van egy lakása, amiben az iroda volt 10 évig, de mióta tavaly felújították / átalakították a házat üresen áll, mert az irodát hazaköltöztették, viszont nem is adták ki azóta sem.

És most 5 nap múlva érkezik egy pár Olaszországból, hogy együtt lakjon egy kisgyerekkel, akinek szülei lehetnek, és aki a gyerekük lehet én pedig próbálom kideríteni, hogy mennyi pénzből lehet berendezni egy háromszobás lakást 5 nap alatt a nulláról (konyha, fürdő van, fél éve volt tisztasági festés és új a parketta is), és nagyon drukkolok, hogy Anyuék is arra jussanak, hogy igazából mindegy, hogy ötszázezer vagy egy milla, mert akkor az a lakás állandó bázis lehetne az alapítványnak és sok-sok család kezdhetné ott a családnak levést és nem kell mondanom, hogy mennyire iszonyúan boldogságos lenne a tudat, hogy gyerektelen párok onnan mennek haza családként és szülőtlen gyerekeknek onnantól lenne apukájuk meg anyukájuk.


Megjegyzések: Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]