naivdiva

Elértük azt a szintet macska-ügyben, hogy az összes (szám szerint 3) orvosoknak aggodalmasra vált a hangja, amikor bejelentkezünk telefonon (reggel-este ugye).
Igen, még mindig fosik.
Én nem vagyok semmi jónak az elrontója, minden kezdeti szkepticizmusunk dacára tök lelkesen tömjük a homeopatás cuccal egy hete, még csak azt sem mondom, hogy nem használ, mert nagyjából egy hétre megállt a hasmenés, de ahogy látom, nem tűntek el a baktériumok, amint csökkentjük a gyógyszeradagot, kezdődik az egész elölről.

És nem az a legrosszabb, hogy lehet utána takarítani a kakit, és még az sem, hogy macska-elvonási tüneteim vannak, mivel majd egy hónapja laknak kint az előszoba-konyha-étkezőben (plusz gyerekszoba, valahol aludniuk is kell) és nem dorombol az ölemben senki este, meg a fejemnél éjszaka. Nem. A legrosszabb, amikor látom rajta, hogy görcsöl a hasa, és égnek áll a szőr is a hátán, és odajön és néz rám, és fáj neki és nem tudok rajta segíteni.

Egy hónapja van benne ebben a szörnyűségben szegénykém, és árnyéka önmagának, és ugyan eszik meg iszik, meg időnként jön egy kis tutujgatásra, de messze-messze van az egészségestől, az elmúlt egy hétben leginkább egész nap feküdt valahol.
Egyszer végigcsináltam egy kutyával, hogy végignéztem, ahogy egy év alatt szó szerint elfogy és semmilyen orvos nem tudta meggyógyítani, és csak macerálták egy évig, és kapta egyik szurit a másik után, mint a Zorka most, és hurcoltuk hetente az orvoshoz mint a Zorkát most, és kezd nagyon-nagyon rossz érzésem lenni.