szerda, október 21, 2009
A macska javulni látszik, két napja nem kap semmit, csak a homeós bogyókat, de szombat este óta nem fosott. Csórikám sántít a hétfő este izomba kapott injekciótól, de az is javul, tegnap reggel még csak le sem tette azt a lábát (három lábon vánszorgott, mint a régi szép műtögetős időkben), de estére beüzemelte azt is, mondjuk nem terheli nagyon.
Szegényt a gazdái sem hagyják élni, naponta háromszor kell adni neki a homeopátiát, ami nyálkán át szívódik fel, úgyhogy Mr. Simpson fogja, én meg fecskendővel (nem tűvel) tolom a szájába a vízben feloldott bogyókat, mit ne mondjak, iszonyú lelkes. Viszont tényleg ő a világ legjobb macskája, mert ilyenkor is csak menekülni próbál, illetve bánatosan nyafog, nem fúj, nem karmol, és öt perccel később hanyatt fekve-dorombolva hagyja, hogy simogassuk.
A szívem szakad érte, de remélem, hogy lassan tényleg kimászik ebből a spirálból.
Szegényt a gazdái sem hagyják élni, naponta háromszor kell adni neki a homeopátiát, ami nyálkán át szívódik fel, úgyhogy Mr. Simpson fogja, én meg fecskendővel (nem tűvel) tolom a szájába a vízben feloldott bogyókat, mit ne mondjak, iszonyú lelkes. Viszont tényleg ő a világ legjobb macskája, mert ilyenkor is csak menekülni próbál, illetve bánatosan nyafog, nem fúj, nem karmol, és öt perccel később hanyatt fekve-dorombolva hagyja, hogy simogassuk.
A szívem szakad érte, de remélem, hogy lassan tényleg kimászik ebből a spirálból.
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]