naivdiva

Sajnálom, ez itt macska-napló marad, amíg meg nem gyógyítják a szarost.

Kész a labor, jól nem tudtunk meg semmit belőle (iszonyú dezsavűm van, nyúzzák, nyúzzák de tapodtat sem haladunk). Annyit mondott az orvos, hogy májelfajulásra utaló jelek vannak a vérképében, de ez valószínűleg következmény, nem ok, a sok fosástól meg van borulva a kémiája az állatnak (ha tudná, hogy olyanja is van, biztos büszke lenne), és ez meglátszik a máján, de semmi durva. Holnap eliviszik a kakimintát, jövő hét elejére lesz belőle eredmény, mert a baktériumoknak előbb ki kell nőni a petricsészében, csak utána lehet vizsgálni őket.

 

A hétvégén eltelt 48 óra újabb tócsák nélkül, de aztán tegnap reggel megint egy, az előszoba közepén gőzölgő adagra ébredtünk, úgyhogy a karantén marad, az állatoknak meg kell elégedniük a lakás felével. Az orvos első kérdése mindig az, hogy milyen a kedélye, ami jó, továbbra sem tűnik levertnek, ennek örülünk, annak kevésbé, hogy folyton az az érzésem van, hogy a doki azt várja, hogy rossz legyen (mármint a kedély), de nem megyek bele ilyen önbeteljesítő jóslatok fölötti busongásba.

 

A gyógyszert továbbra is kapja, már 3 különböző ízű konzerv van a hűtőben, mert egy fajtával csak egyszer eszi meg a hasfogót, úgyhogy vetésforgóban kapja a különböző ízeket, mert most fontosabb, hogy benne legyen a gyógyszer, mint, hogy következetes legyek és éhezni hagyjam, ha válogat.

 

Mondjuk arról fogalmam sincs, hogy fogjuk visszaszoktatni a normális evésre, ha egyszer meggyógyul. Csak tartanánk már ott...