naivdiva

A férjem majdnem átlépte a lélektani határt étkezés ügyben, de aztán gyáván megfutamodott.
Sütöttem céklát a vacsorához (mustáros-fokhagymás flekken) alapvetően magamnak, mert neki vannak ilyen becsípődései, hogy nem eszik céklát, meg sütőtököt, meg brokkolit, meg káposztát, szóval kicsit szűkös a mozgástér zöldség ügyben, de nem hagyom magam és legalább a saját jóltartásomra főzök ilyeneket is.

Ellenben tegnap azzal nyitott, amikor hazaért, hogy minek van ilyen jó illata, és nem ment el hányni a fürdőbe, amikor megmondtam neki, hogy a céklának. Az asztalnál szemezett vele egy ideig, és majdnem meg is kóstolta, de aztán emlékeztette magát, hogy ő azt tulajdonképpen utálja, és ebben maradtunk (mondtam neki, hogy ha kell, elfordulokk, és akkor presztizsveszteség nélkül ehet céklát, úgy tehetünk, mintha meg sem történt volna, de ez sem volt elég meggyőző).

Anyósom szerint a fent felsorolt tiltólistás kaják közül egy csomót kifejezetten szeretett gyerekkorában, de aztán kiderült, hogy az apukája utálja, és azóta ő is utálja őket. Kíváncsian várom, hogy több éves aknamunkával milyen eredményt tudok elérni .