naivdiva

Miért van az, hogy rajtunk (és M.-éken) kívül minden ismerősünknek tök steril lakása van? (Jó, LB-ék új lakását még nem láttam.)
Tegnap este Fiúk 4.-éknél voltunk vacsorázni (itt jegyezném meg, amit a férjem múlt pénteken jegyzett meg, hogy észrevétlenül, de a klán tagja lettem, főnök-beosztott viszony nulla, viszont aranyos kis kedvességek és a káromra elsütött viccek minden mennyiségben, a családlátogatásokról nem is beszélve) és nekik is steril a lakásuk.
Van egy egyévesük, állítólag szülinapi bulija is volt tegnap délután, de ehhez képest minden felület csillogott, egy oda nem illő semmi nem volt sehol, a kanapé hófehér huzata makulátlan, no vízcseppnyomok a mosogató csapján, egy morzsa sincs az asztalon, képek tüchtig rendben a komódon, a szőnyeg pontos derékszöget zár be a dohányzóasztallal.
Ilyenkor mindig megszeppenek és a székre is alig merek leülni, milyen meló lehet már ilyen rendet tartani egy lakásban.

Ehhez képest nálunk folyton lefolyik a sok papír az előszobapultról, tele van az összes asztal, éjjeli szekrény és általában lapos felület használaton kívüli szir-szarral, szőnyegünk pillanatnyilag nincs, mert a harmadik fosásroham után felszedtem, a fotelek úgy állnak, ahogy nekik jól esik, a könyvespolcok tele vannak kis izékkel, mintpéldául a dédanyám ici-pici porcelán szélmalma, a konyhában valahogy mindig kerül valahova egy kis hagymahéj, a kávésbögrék is állandó megszállás alatt tartanak minket, a teljes lakásban szerteszét lakó könyvekről nem is beszélve.

És nekem fura, amikor valahol ennyire pedánsan rend van. Nem a kupit hiányolom, mert az engem is idegesít, csak azt, hogy látszódjon, hogy adott lakásban emberek élnek, akik néha kifújják az orrukat.