naivdiva

Mondanám, hogy oké, zúdítsa ránk az Univerzum, ami a szarosvödör alján maradt idénre, ha nem apósom lenne kórházban. Egy hete küzd egy kezdődő tüdőgyulladással, tegnap reggel nem volt több jó, hát tessék otthon szedni az antibiotikumot, hanem bent tartották. Egy hétig biztos maradnia kell, remélem hétvégén hazaengedik.
 
Az eheti fogatókönyv szerint Mr. Simpsonnal váltva hozzuk-visszük anyósomat reggel meg délután (anyósom nem tud egyedül közlekedni egy ideje, neki mozgásszervi parája van, de az egy másik történet).

Apósom tök elhagyta magát, amúgy is ez a típus, úgyhogy most csak azért tudok drukkolni, hogy rájöjjön, hogy kórházban lenni nem fan, és haza akarjon menni, és ezért hajlandó legyen összeszedni magát. Meg persze, hogy hasson az intravénás antibiotikum, és gyógyuljon attól is, de nála sokkal fontosabb, hogy fejben ne essen szét.

És akkor ismét jelezném a tisztelt Univerzumnak, hogy mostmár aztán kurvára elég lesz, mi  tök jó fejek vagyunk, és tudjuk, hogy jó dolgunk van és tudunk annak örülni, amink van, akkor is, ha nem verik bele az orrunkat kétpercenként, hogy milyen, amikor sokkal szarabb a helyzet, mint alapállásban.