naivdiva

Tokácsovics Zorka Tokacsenkó egyébként lendületesen halad tovább a javulás arannyal szegélyezett ösvényén, például múlt vasárnap óta nem fosott - mondjuk ebben annak is szerepe van, hogy az utóbbi napokban annyira rutinosan ismerem fel a macska-metakommunikáció legapróbb jeleit is, hogy lassan mégiscsak én leszek a catwhisperer.
Hajszál pontosan megmondom, hogy mikor kell belefecskendezni egy adag gyógyszert az állatba mielőtt fosni kezdene, de péntek óta erre sem volt szükség, mitöbb, egyre kevésbé sántít (néha annyira, hogy nem is, máskor annyira, hogy csak én látom, ha a szondaipsos tartana közvéleménykutatást, 100 mezei nemzorkatulajdonosból 95 úgy nyilatkozna, hogy nem sántít).

Szombaton látta az állatorvos is, aki miután megállapította, hogy alle zusamen sokkal jobban néz ki, 'hát ez a macska hízott!' felkiáltással kezdte, 'a gerince már nem érzékeny'-nyel folytatta, 'a térde még igen'-nel zárta a tapizást, majd közölte, hogy szeretné megírni a macska kalandos történetét egy homeopátiás szaklapban, amire áldásunkat adtuk, a jogdíjban még nem állapodtunk meg.

A homeo még kell neki, és egy darabig még kakikereső körútra indulok, amikor belépek a lakásba délután, mert lehet egy-egy visszaesés, de amikor tegnap este felugrott Mr. Simspon ölébe, hogy joghurtot kunyeráljon, azért kiszakadt belőlem egy felszabadult sóhaj.