hétfő, november 02, 2009
Zorkoja nem akar javulni, és lassan beleesünk a végső kétségbe.
Szombaton kivittük kontrollra, ahol megállapíttatott, hogy az ízületi nyavaja is romlik, már mindkét hátsó lába érzékeny, meg a gerince is. Az utóbbi egyelőre nem látszik a mozgásán, az előbbi igen, időnként teljesen béna kacsa, ahogy egyszerre sántít két lábra.
A fosás is tart, napi egy fixen, ha rosszabb napja van, napi kettő, plusz tünetnek bejött a tüsszögés pár napja, ami nem vészes, de napi két-háromszor rájön a korábbi nulla helyett.
Érdekes módon a kedve jobb egy kicsit, sokat jön bújni, ilyenkor tartom az ölemben és bőgök. Szombaton megint vettek tőle vért, a doki egész múlt héten mondogatta, hogy szerinte úgy néz ki az egész, mint egy autoimmun betegség, ami legalább gyógyszerrel karbantartható, ha nem is gyógyítható, de most beszéltem vele - nem autoimmun.
További gyanúsított a vírusos / bakteriális autoimmun (ez estére derül ki) illetve egy másik baktérium, aminek nem jut eszembe a neve, de az nagyjából gyilkos, ha az a baja, esélyünk sincs ez hét végére derül ki, mert megint széklettenyésztős - szóval leginkább vaktában lövöldözünk.
A szombati vizsgálatokat ő végigüvöltötte - lázmérés, ízületek tekergetése, borotválás, vérvétel, seggbe mintapálcika kakitenyésztéshez - én végigbőgtem ugyanebben a sorrendben.
Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert szemmel láthatóan a dokinak sincs ötlete, hogy mi az isten ez az egész, nem bélgyulladás, nem autoimmun, egy bármilyen makacs shigellának már reagálnia kellett volna valamelyik antibiotikumra a háromból, fogalmunk sincs, mitől fájnak az ízületei, és mitől tüsszög.
És bár most épp nincs látványosan szarul, nem hiszem, hogy még sokáig bírja a szervezete akár a fosást, akár a rengeteg kemikáliát, amit beletömünk. Napok óta próbálok szembenézni a ténnyel, hogy lehet, hogy a végén el kell altatni, csak nem tudom, hogy hol van a 'vége', hol van az a pont, amikor már nem segítek neki, hanem a csak azért hagyom, hogy tovább macerálják, hogy ne érezzem úgy, hogy nem tettem meg mindent, miközben el kellene engedni.
Szombaton kivittük kontrollra, ahol megállapíttatott, hogy az ízületi nyavaja is romlik, már mindkét hátsó lába érzékeny, meg a gerince is. Az utóbbi egyelőre nem látszik a mozgásán, az előbbi igen, időnként teljesen béna kacsa, ahogy egyszerre sántít két lábra.
A fosás is tart, napi egy fixen, ha rosszabb napja van, napi kettő, plusz tünetnek bejött a tüsszögés pár napja, ami nem vészes, de napi két-háromszor rájön a korábbi nulla helyett.
Érdekes módon a kedve jobb egy kicsit, sokat jön bújni, ilyenkor tartom az ölemben és bőgök. Szombaton megint vettek tőle vért, a doki egész múlt héten mondogatta, hogy szerinte úgy néz ki az egész, mint egy autoimmun betegség, ami legalább gyógyszerrel karbantartható, ha nem is gyógyítható, de most beszéltem vele - nem autoimmun.
További gyanúsított a vírusos / bakteriális autoimmun (ez estére derül ki) illetve egy másik baktérium, aminek nem jut eszembe a neve, de az nagyjából gyilkos, ha az a baja, esélyünk sincs ez hét végére derül ki, mert megint széklettenyésztős - szóval leginkább vaktában lövöldözünk.
A szombati vizsgálatokat ő végigüvöltötte - lázmérés, ízületek tekergetése, borotválás, vérvétel, seggbe mintapálcika kakitenyésztéshez - én végigbőgtem ugyanebben a sorrendben.
Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, mert szemmel láthatóan a dokinak sincs ötlete, hogy mi az isten ez az egész, nem bélgyulladás, nem autoimmun, egy bármilyen makacs shigellának már reagálnia kellett volna valamelyik antibiotikumra a háromból, fogalmunk sincs, mitől fájnak az ízületei, és mitől tüsszög.
És bár most épp nincs látványosan szarul, nem hiszem, hogy még sokáig bírja a szervezete akár a fosást, akár a rengeteg kemikáliát, amit beletömünk. Napok óta próbálok szembenézni a ténnyel, hogy lehet, hogy a végén el kell altatni, csak nem tudom, hogy hol van a 'vége', hol van az a pont, amikor már nem segítek neki, hanem a csak azért hagyom, hogy tovább macerálják, hogy ne érezzem úgy, hogy nem tettem meg mindent, miközben el kellene engedni.
Megjegyzések:
<< Főoldal
Jaj, ez nagyon nehéz... Tudom, mi is végig csináltuk Mucival... Bár az sajnos (szerencsére) három nap alatt véget ért... Nagyon szurkolok!!!!
Közel vagyunk hozzá, ötlet is van. Ezzel csak az a bajom, hogy az egész abajgatás kezdődne elölről. És az orvosban tökre bízom, lelkiismeretes, alapos, ismerjük több mint 5 éve. De egy 'konzultációt megér, persze
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]