naivdiva

Na az állatorvos megtekintette Zorka főhercegnőt, a gyógyult felirat még mindig nem került a homlokára, vannak maradványtünetek (a gerince még mindig érzékeny és időnként sántít is), de olthatónak nyilváníttatott, és meg is kapott a három kötelezőből kettőt, ami azért is nagy szerencse, mert novemberben lejártak az oltásai. Egyelőre marad a bryonián, a doki szerint lehet, hogy örökre, de simán együtt tudok élni azzal, hogy kéthetente el kell kapni egy körre, ha cserében életben marad és nem is fosik.
Zsófika főhercegnőhöz házhoz jön majd az oltás (Zorka is akkor kapja meg a harmadikat), egyelőre gondolni sem merek arra, hogy mekkora cirkusz lesz itt, illetve, hogy hogyan fogjuk elkapni, amikor aktuális lesz, de mindegy, majd kifejlesztek valami szerkezetet, amivel bepánikolt állatokat lehet csapdába csalni.

Az állatorvos egyébként gigaszopás volt ma, csupa iszonyúbonyolult kutyák voltak előttünk, úgyhogy vagy egy órát dekkoltunk ott, tetézve egy parás gazdanénivel, aki árgus szemekkel figyelte a várón kívül tartozkodó valamilyen masztiffot, nehogy rávesse magát a spánieljére, mert azon látszik, hogy verekedős kutya. A láthatóan verekedős kutya a gazdája (és annak 5 éves kisfia) mellett feküdt, és az iszonyú agresszív tevékenysége a nyálfonál-eregetésben merült ki.

És, hogy karácsony is legyen a mai posztban, megvettük az összes diót, mákot, élesztőt, tojást, és egyéb fontos hozzávalót a csarnokban (celebspotting: Dobó Kata), úgyhogy holnap még rápihenek, aztán megnyitom a sütidömpinget a mézeskaláccsal.