naivdiva

A gyerekem szereti a barackot, ez a második kaja, amit nem tol ki a szájából (a banán után) ami hatalmas megnyugvás nekem, miután három hétig szenvedtünk az alma-rizspép vonalon. (Csak én szenvedtem, ő csak simán nem volt hajlandó megenni egyiket sem. Bár az elég valószínűtlennek tűnt, hogy egész életében tápszeren fog élni, azért megnyugtató, hogy konkrétan megeszik dolgokat.)
Lassan a technikára is rájön, és nem jön vissza minden kanál tartalmának kétharmada, bár gondolom ezzel együtt még néhány hónapig az atyaúristen is cuccos lesz, amikor eszik. Tök szerencse, hogy jön a nyár, ma komolyan gondolkoztam rajta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne egyszál pelenkában etetni és aztán cipelni a csap alá, mint elejét venni, hogy tetőtől talpig barackos legyen (mission impossible).

Hozzátáplálás rulez. (Aki kitalálta, hogy almával kell kezdeni, az meg nyalogasson citromot, a legsavanyúbb gyümölcs a négy hónaptól adhatók közül.)

(A hogyan lett gyerekem-saga íródik, ahogy elnézem, több részletben jön majd.)