naivdiva

Határozottan tényleg úgy tűnik, szóval le merem írni: a gyerek elkezdett forogni. Már kb. másfél hónapja megfordult mindkét irányba egyszer-egyszer (egy hét különbséggel), aztán köszönte elég volt, és maradt az oldalt fekve révedezve ujjszopás, pedig az apja időnként odafeküdt mellé és az arcábadrukkolt, még segíteni is akart neki, hiába mondtam, hogy a gyerek vagy magától elkezd forogni, vagy a fejünk tetejére állhatunk, akkor se fog (és így lesz majd a mászással, állással, járással és az egyetemi felvételivel is, szóval jobb időben hozzászokni).

De! Tegnap este háromszor is hátról hasra fordult és azóta a világ legtermészetesebb dolga, hogy pörög, igaz, csak odafele, de egyszer  majd gondolom rájön, hogy hasról hanyatt is lehet fordulni, azt se tiltja semmi. Nagyon büszke vagyok rá meg ő is magára egyébként, hatalmas vigyort vág ki minden alkalommal amikor hasra kerül, épp hogy nem teszi hozzá, hogy 'tá-dámm'.