csütörtök, május 19, 2011

Na ez de milyen érdekes volt, hogy elkezdett szakadni az eső, miközben békésen legelésztünk a Feneketlen tónál. (Igen, nagyjából minden másnap ott vagyunk. Szegény városi gyereket nem lehet nagyon sok helyre vinni szellőztetni.) Egyébként ferdítek, mert a tónál csak nagy cseppekben csöpögött, de mire úgy döntöttem (5 perc csöpörészés után) hogy elindulunk haza, már mindegy volt. Szerencsére felkészült anya vagyok, nálunk volt a babakocsira való esőkabát, így csak én áztam el tökig, a gyereket egy pötty eső sem érte.
Mondjuk ehhez be kellett menekülnünk egy utunkba eső boltba, mert épp a Bartókon rohantunk, amikor igazán rákezdett, úgyhogy a javát ott vártuk ki. Mici az egészből annyit vett le, hogy nem értünk haza időben kajára. Eléggé fel volt háborodva, hogy direkt éheztetni merem.

Amúgy dolgozom is, nem olyan régóta, pár hete, és otthonról, ma elég súlyos délelőttünk volt, de nemsokára lemegy a Könyvhét és akkor nyugi lesz (ugye?). Egyébként én nem értem, hogy az amerikai (meg mittoménmilyen) nők hogy mennek vissza pár hónapos babák mellől full-time dolgozni, nekem az is egy fizikai megerőltetés, hogy napi 2 órában a munkára koncentráljak a gyerek helyett...

Megjegyzések:
Ráadásul nekem egyre megoldhatatlanabbnak tűnik, mert a gyerek egyre kevesebbet alszik napközben, és amikor ébren van, nem szeret szem elől téveszteni.
PS: Úgy látszik, csak én olvaslak, vagy csak én nem bírom befogni? :)
 
Nem hirdettem meg, hogy megint írom a blogot, úgyhogy lehet, hogy csak ketten vagyunk :) Amúgy én is kiváncsian várom, mi lesz a dolgozással, ha a gyerek mondjuk mászni kezd. Tapasztalat jöhet :)
 
Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]





<< Főoldal

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Feliratkozás Bejegyzések [Atom]