szombat, június 25, 2011
Újabban felébredek hajnalban és nem tudok visszaaludni, ne röhögjetek, ez nekem egy trauma, utoljára kb. 21 éves koromban voltam ébren fél négykor, és akkor is még és nem már. Bizonyos szempontból klassz, mert ilyenkor tudok dolgozni. Viszont kb. tízpercenként jut eszembe, hogy dejó! most fel tudom hívni az akárkit, mert nem kell félszemmel a Micit sasolni, tudnék beszélni akár tíz percet is egyhuzamban, aztán rájövök, hogy ötkor meg hatkor senki sem örülne, hogy beszélhet velem tíz percet egyfolytában.
// bejegyezte: naiv @ 5:59 de. 
Megjegyzések:
<< Főoldal
Tiz hónapja internetezem,de a Te
bejegyzéseidet nagyon hamar fel-
fedeztem és azóta hálás olvasód
vagyok.Szinte naponta megnézem,hogy
írtál-e.Örültem,hogy a minap az én
szép Sopronomban jártatok.Kedves
unokahúgom szintén fiatal anyuka,
ideje nincs nagyon,de megmutattam
neki a blogodat és valószínü,hogy
lett egy új követőd.Szeretem a hu-
morodat,jók a meglátásaid. Zsóka
Megjegyzés küldése
bejegyzéseidet nagyon hamar fel-
fedeztem és azóta hálás olvasód
vagyok.Szinte naponta megnézem,hogy
írtál-e.Örültem,hogy a minap az én
szép Sopronomban jártatok.Kedves
unokahúgom szintén fiatal anyuka,
ideje nincs nagyon,de megmutattam
neki a blogodat és valószínü,hogy
lett egy új követőd.Szeretem a hu-
morodat,jók a meglátásaid. Zsóka
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal
Feliratkozás Bejegyzések [Atom]