naivdiva

Micinek kötőhártya-gyulladása van, aminek az első tünete az volt, hogy piros lett a szeme szerdán, de a hülye anyja azt hitte, hogy csak belekapott. Aztán tegnap reggel Mr. Simpson nyargalt be a hálószobába, karján a bőgő gyerekkel, hogy valami nagyon nem stimmel, ő nem akar pánikot kelteni, de a Mici sírva ébredt, ami pont az ellenkezője annak, hogy telipofával vigyorogva szokott. Szegény gyerek alig bírta kinyitni a szemét, úgy össze volt ragadva a beleszáradt cucctól, amikor meg mégis kinyitotta, legörbült a szája és elkezdett hüppögve sírni.
Úgyhogy felhívtam a házhozjövős doktornéninket (Igen, ilyen burzsuj köcsögök vagyunk, a körzeti orvos 40 fokos láz alatt azt sem érti, miért hívom, csak lenézően közli, hogy 'hát anyuka, ha gondolja, hozza le a betegrendelésre'. Ahova az általában épp-nem-tudom eldönteni-van-e-baja gyereket nem szívesen viszem le, hogy tutira elkapjon valamit. A házhozjövős doktornénit örököltük, jön, ha hívom, nem néz hülyének, meg lehet kérdezni tőle, hogy micsináljak a gyerekkel, ha a banántól beleszorult a kaki, és eléggé ért a Micihez, még sosem sírt, ha ő macerálta).

Szóval jött a doktornéni, megnézte, tényleg kötőhártya-gyulladás, valószínűleg a gyerek belekent valamit a szemébe, írt fel szemcseppet meg kenőcsöt. Most csöppentünk, a lányom iszonyú lelkes, nem zokog vagy ilyesmi, de úgy rángatja a fejét, hogy kb. esélytelen beltalálni a szemébe (nem menekül kifejezetten, csak nehéz elkapni). Remélem gyorsan hat a cucc, mert eszméletlenül nyűgös.