naivdiva

Műelemzés következik, mert vettem a gyereknek könyvet (a könyvesboltos hölgy eléggé meg volt botránkozva, hogy egy nyolchósnak olyat könyvet veszek, amiben szöveg van, mindjárt több sornyi, de aztán mondtam neki, hogy nálunk a háztartásban csupa ilyen könyvek vannak, tele betűvel, nem akarom, hogy gyereknek ifjúkori neurózisa legyen, mert neki kevesebb jut valamiből).
Szóval megvettem (többek között) Csukás István Sün Balázsát ilyen szép, keménytáblás, hajtogatós verzióban, azt rághatja meg dobálhatja, nem lesz belőle aprószemét (bár ahogy figyelem, amiből nem lehet gyújtóst csinálni, az kevésbbé érdekli).
És akkor elemzem a műt.
Szóval szegény kicsi SünBalázs miért szívja meg ilyen irgalmatlanul a mese végén? Hol van itt a pozitív tanulság? Mert (spoiler következik!) ugye szegény legkisebb tesó, kitúrják a házból, de ő jófej és elmegy és épít magának másikat, aztán megint jófej és beengedi a tesóit, amikor azoknak a házát (amiből őt kitúrták) elviszi a vihar. Ehhez képest még be is szólnak neki ('csak ez az egy szoba van?' kérdezi tőle SünTihamér) de Balázska még ekkor sem mondja, hogy na húzzatok anyátokba, hanem megint hagyja, hogy kitúrják a saját házából, amit ő épített. És a konklúzió az, hogy meg kell nőnie ahhoz, hogy ne túrják ki. WTF?
Kicsit örülök, hogy egyelőre nem kell elmagyaráznom a Micinek, hogy hol van itt a tanulság, mert szerintem SünBalázs egy lúzer, akit a testvérei addig szopatnak, amíg akarnak (második nemértem: miért az az alapállás, hogy szívatják a tesói?), és nem szeretném, ha a gyerek ezzel például azonosulna, pedig én aztán hiperfejlett vagyok szociálisan.
Na, ez kikívánkozott,